Őszinte szorgalommal, a Mester kegyével és Isten irgalmával biztosítva van egy hely a magasabb világban, 11/19 rész

Gyakorolj alázatosan, őszintén. Mindig dicsérd Istent, dicsérd az összes Mestert, hogy megvédjen téged a saját ellenségedtől, ami az egód - az ambiciózus egód, a hírnév és a nyereség utáni mohóságod. Ez a legrosszabb ellenséged, rosszabb, mint a démonok, rosszabb, mint a szellemek, rosszabb, mint bármely más rossz lény ezen a bolygón vagy bárhol máshol. Mert ha ők démonok, de te erényes vagy, állhatatos a spirituális gyakorlássodban, tiszta a szíved, szereted Istent, szereted a Mestereket, és szeretsz sok más Mestert, akkor egyetlen démon se mehet a közeledbe, nem beszélve arról, hogy árthatna neked. Szellem még a közeledbe se mehet. Több tíz mérföldnyire kell maradniuk. De ha kapzsi vagy, ambiciózus, és a hírnevedet és a vagyonodat hamis ürügyekre vagy egyfajta vágyakozó, hamis képzelgésre építed, akkor el vagy kárhoztatva. Akkor a démonok állandóan körülötted lesznek, és mindenféle fantáziával táplálják az egódat, és talán még valami varázserőt is felvillantanak neked, hogy azt hidd, hogy te vagy valaki. Nem, nem, nem. Ez nem egy Buddha.

Buddha nem villantott varázserőt, nem használt varázslatot sem, hacsak nem kellett néha, hogy találkozzon néhány tanítványával. Ő a saját társaságában repült, és senki más nem láthatta, kivéve a hívőket, akik meghívták Őt, például. Nem a külsőségek miatt tette ezt. Ezt korábban megtanulta, vagy van, ami természetesen jött Hozzá. Már mondtam nektek. De nem azért tette ezt, hogy az emberek megtapsolják Őt, azt mondják Neki, bravó, vagy több ebédet adjanak Neki, mint amennyit Ő meg tudott enni.

Buddha mindent helyesen, megfelelően, a megfelelő időben és a megfelelő pillanatban tett. Bármi más, amit tett, például megjelent a börtönben a tanítványok előtt, hogy megvigasztalja őket, mint a királynő (Vaidehi) előtt – ő börtönben volt, és látni akarta a Buddhát. Nem tudta, ezért imádkozott a Buddhához. Így Buddha megjelent az Ő fénytestében, megnyilvánult testében - nem a fizikai testében, de pontosan úgy nézett ki, mint a fizikai teste. És néha még meg is érintheted. Kezet foghatsz vele, vagy a Mester még meg is ölelhet téged - mint egy valódi fizikai test, de ez egy megnyilvánult test.

És Buddha a testét az Ő börtönében manifesztálta, ahová persze senki sem mehetett be. Ez egy szigorú börtön; senki sem jöhetett be oda. Buddha hosszú ideig ott maradt, hogy megtanítsa neki az Amitābha Buddha módszerét, hogy hagyja, hogy ott meditáljon és elmélkedjen az Amitābha Buddha Földjén, és Ő később oda fog újjászületni. De Neki pontosnak kellett lennie. A Buddha elmondta neki, hogyan néz ki Amitābha Buddha Földje, minden részletre kiterjedően, és mindezt minden nap meg kellett jegyeznie és emlékeznie kellett, és még ezekre a részletekre is gondolnia kellett, és ismételnie kellett Amitābha Buddha nevét. Ez nem csak a Buddha Nevének ismétlése. Amikor a Buddha tanította Őt, az teljesen részletes volt, és a Buddha azt mondta, hogy mindig emlékeznie kell erre az elméjében, Amitābha Buddha Földjének látványára. Így tudott Ő ott újraszületni.

Ez nem olyan egyszerű, tényleg. Nem tudsz annyira összpontosítani, hogy emlékezz minden részletre, hogy hogyan néztek ki a virágok, hogy nézett ki a víz abban a nektár tóban Amitābha Buddha Földjén, és hogyan énekeltek ott a madarak, milyen dallamot, milyen melódiát, például. Tehát ez a Buddha megnyilvánulási teste volt, hogy segítsen a tanítványnak a szükség idején, de Ő nem használta a varázserejét vagy bármit. Ez csak egy természetes dolog, ami történt, mert a Buddhának sokféle ereje van, amivel segíthet a tanítványain.

És többnyire csak a tanítványok vagy az érintettek látják ezt. De néha más, kívülálló emberek is látják. Például egy családban az anya nem látja, de a be nem avatott gyermek látja, hogy a Mester eljön a házába, és ezt és azt tesz, például. Vagy akár a nem beavatott kívülálló, családtag vagy barát is eljött, és látta a Mestert a házban, amint dolgokat csinál vagy áldást oszt. Ez is megtörténhet, de nem mindig így történik.

Többnyire a Buddha csak akkor jelent meg, amikor szükséges volt. Vagy mindig - akár mindig, de nem mindenki láthatja. Még az egész gyülekezetemben is, például, amikor az összes tanítvány ott volt, csak néhány tanítvány látta a Buddhát jönni és menni, vagy bármilyen más csodát, vagy a Mester csodáit abban a gyülekezetben, hogy kit áldott meg. De mások nem láttak semmit, nem vettek észre semmit. Csak a tanítványok egy csoportja látta akkoriban. Van néhány ilyen tanúságtételünk. Sok - csak néha nem írják meg. Általában mondom nekik, hogy ne tegyék, de néha nem tehetnek róla. Írniuk kell; szeretik megosztani másokkal, hogy bátorítsanak másokat, hogy folytassák a gyakorlást.

Egyszer néhány tanítványom elment valahová gyakorolni, és sok tibeti szerzetes jött utánuk, utánuk szaladtak, és megkérdezték tőlük: „Honnan jöttetek? Mit csináltok? Miért jön oda annyi Buddha, ahol ti vagytok, és miért van annyi Fény?” És minden ilyesmi. Néhány tibeti szerzetes is ezt tette az úgynevezett tanítványaimmal. Azt hiszem, emlékszem, hogy az egyik tanítvány ilyeneket mondott. Nem emlékszem, mikor és hol - az utóbbi években, talán az Új Föld Ashramban vagy valami hasonló.

De nem csak ott. Az évek során állandóan mondtak valamit nekem négyszemközt, és megkérdezték tőlem: „Milyen szint ez?” Mert egy szinten sokféle táj van. Olyan, mint egy tájékozódási pont, hogy felismerd, hol vagy. Éppen úgy, mint egy tanítvány, aki történetesen Amitābha Buddha Földjén járt, majd hazajött, és megnézte Amitābha Buddha szútráját, összehasonlította, és azt mondta: „Ó, én Amitābha Buddha Földjén voltam. Ez biztos.” Ez nem illúzió. Mert a belső látomás alatt is tudott erről, de amikor kijött belőle, akkor némi kétség kúszott be, hogy az hol volt. Vagy megkérdeznek engem, vagy ha nem vagyok ott, akkor elmennek „megkérdezni” valami szútrát, vagy megkérik a Buddhát, magyarázza el.

Mindenesetre tudjuk, hogy melyik illúzió, melyik nem, mert a beavatáskor téged is megtanítottak. Megtanítottam, hogyan ismerd fel a valódi Mestert belül, vagy maját, aki illúziókat teremt, becsap téged, és megtéveszt téged. És ezt mindannyian tudjátok. Csak néhány úgynevezett tanítvány, ők nem tanítványok. Ők már démonok, és nem térnek meg. Csak bejönnek, visszaélnek a szeretetemmel, a kedvességemmel, és el akarják venni a Hatalmamat, hogy megtévesszék az embereket pénzért, hírnévért, és azért, hogy másokat, akik hűségesek és ártatlanok, molesztálhassanak. Például apácák vagy szerzetesek lettek velük, és aztán molesztálják őket, például. És ezt tudjátok. Van néhány tanúvallomás még kívülállóktól is - a csoportomon kívüli apácáktól, buddhista apácáktól. És még ők is engem hibáztatnak. Nem tudtam erről semmit. egészen néhány héttel ezelőttig. Ó, Istenem! Isten tudja ezt. Szörnyű, szörnyű. Ó, Istenem, szörnyű. Annyira sajnálom ezeket az ártatlan embereket.

De ők tudnak rólam. Ha tudják, hogy én vagyok az ő Mestere, miért nem hozzám jöttek inkább? Mert ők is jelentkezhettek. Csak beírják a nevüket, és mi tudjuk, hol vannak, és akkor elküldhetem hozzájuk a szerzeteseimet. Még el sem kell jönniük hozzám. Pénzt költünk értük. Nekik nem kell pénzt költeniük miattam, még a repülőjegyre sem. Egyesek megengedhetik maguknak. Eljönnek hozzám, ha akarnak, saját döntésük alapján.

És már a beavatás előtt megmondom az adott területre kijelölt szerzeteseknek vagy apácáknak, például, hogy melyikük melyik napon megy Âu Lạc-ba (Vietnam), melyikük melyik napon megy Thaiföldre, melyikük melyik napon megy Mongóliába, melyikük melyik napon megy Amerikába vagy Európába, stb., stb. Mindannyian tudjuk már. Megadják nekem azoknak a személyeknek a nevét, akiket be akarnak avatni. És akkor én jóváhagyom. Többnyire jóváhagyom. Ritkán utasítom el - talán egy-két alkalommal. Eddig egész életemben csak egy párat. Általában mindet jóváhagyom. És aztán egy bizonyos napon jönnek, és ő beavatást ad annak a csoportnak. Ez nem kerül nekik semmibe. Ha a szerzeteseim/apácáim elmentek a házukba, hogy akár csak ideiglenesen ott lakjanak, mindent én fizetek - a szállást, az ételt, a benzint, és a repülőt vagy bármilyen jegyet. Soha nem veszek el semmit egyetlen tanítványtól sem a beavatás előtt, alatt, után, életet vagy halált, semmit. Gyerekkorom óta amúgy sem akartam soha senkitől pénzt elfogadni.

Photo Caption: Újak vagyunk, de barátokként jól ismerjük magunkat

Kép letöltése