Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Sziasztok, Isten gyönyörű gyermekei, Buddha és Krisztus leszármazottai. Néhány napja nagyon szerettem volna beszélni veletek, de túl elfoglalt voltam, túl elfoglalt. Ezért ma csak félbeszakítottam a munkámat, és holnap pótolom. Ma nincs semmi nagyon sürgős, így tudok beszélni veletek, hogy tudjátok, hogy még itt vagyok, életben vagyok.Soha nem lehet tudni, meddig. Becsüljétek meg az életeteket és a földi időtöket, hogy legyen elég lehetőségetek gyakorolni, hogy spirituálisan felemeljétek magatokat és a körülöttetek lévőket. És sok más szempont, mint az erény, az erkölcs, a bölcsesség - ezt tudjátok elhozni azoknak, akiket szerettek, és azoknak a szerencséseknek, akik körülöttetek vannak, a magas szintű spirituális gyakorlóknak. És ha még alacsony szinten vagy, ne aggódj; el fogsz jutni oda, ha őszinte vagy; ahol van akarat, ott mindig van út. Csak néha a testünk nem hallgat az akaratunkra. Próbáld megtanítani, mit tegyen.Most nyár van, vagy ha túl meleg van, akkor tegyél egy kis tál hideg vizet egy kis jéggel, ha van jeged, és tegyél bele egy törölközőt, amikor túl meleged van, még akkor is, ha már nem vagy betakarva valamilyen ruhával, ha egyedül élsz, mint én. Igazából bármit megtehetsz, amit csak akarsz.És ha túl meleg van, akkor nyitva hagyhatod az ablakot. És ha aggódsz a szellemek meg ilyesmi miatt, ha jó gyakorló vagy, nem kell aggódnod. De felkapcsolhatod a villanyt a kertben, így a házad körül világos lesz. A legtöbb szellemet aggasztja a fény, ha a házadon kívül vannak. Nem számít. Szellemek vannak melletted is, vagy a közeledben, vagy a házad mellett. Ezek láthatatlan dolgok. Néha a tér nem számít nekik. De menedéket találhatunk a Mennyei Módszerben, a belső Mennyei Fényen fény nélkül, és a belső Mennyei Hangon hang nélkül. Tudd ezt, és biztonságban leszel. Hagyd a háttérben bekapcsolva a Supreme Master TV-t, hogy nagyobb biztonságban érezd magad.Valójában azt hiszem, mind biztonságban és jól érzitek magatokat, ahogy én is éreztem magam, amikor fiatalabb voltam. A belső Mennyei Fény és Hang Módszerrel soha nem kell aggódnotok semmi miatt. Amikor kicsit fiatalabb voltam, néha fehér alakokat láttam magam körül, szinte átlátszó alakokat, de egyáltalán nem éreztem félelmet. És miután a szokásosnál jobban megvilágosodottá váltam, bárhol egyedül mentem, még a sötétben is. Mint például a Himalájában, soha nem volt zseblámpám vagy bármi ilyesmi, akkoriban nem engedhettem meg magamnak! És a himalájai hegyekben és erdőkben este nagyon gyorsan besötétedik. Nos, amikor ott voltam, nagyon gyorsan besötétedett. Néha elmentem a könyvtárba, hogy kölcsönkérjek néhány könyvet, vagy olvassak ott valamit, és aztán még akkor is, amikor bezártak, és haza kellett mennem, hosszú volt az út. Nincsenek buszok és taxik, mint a városokban. Ott gyalogolsz, és még ha lovaskocsit vagy ló-személyt is akarsz, akkor el kell menned egy faluba, egy nagyobb faluba a belvárosba, hogy megrendelj vagy kibérelj egyet.Én az erdőben laktam egy vályogházban. Az idő nagy részében így volt. És este, amikor hazamentem, csak mentem. Teljesen sötét volt. Sötétebb, mint a városokban. Valahogy, még ha nem is a városon belül laksz, hanem a város közelében, a város fénye is segíthet, hogy lásd egy kicsit az utat. De a Himalájában, az erdőben minden sötét, sötét. A mai napig, ha visszaemlékszem, azon tűnődöm, hogyan értem haza. De korábban így éltem. Soha semmitől sem féltem. Soha nem tudtam, mit jelent félni.Amikor gyerek voltam, igen, egy kis ideig, mert az emberek mindig mesélnek szellemtörténeteket, tigrismeséket, boszorkánymeséket, és ijesztgetik a gyerekeket. Szóval amikor hazamentem, kicsit féltem, de csak átmenetileg, nagyon gyorsan elmúlt, ahogy az ember öregszik. Amikor fiatal vagy, olyan gyorsan telik az idő.De a Himalájában nincs semmi ilyesmi. A dzsungelben főleg nincs. De tűnődöm, hogyan jutottam haza. Csak gyalog mentem haza. Úgy tűnt, mintha a lábam tudta volna, merre kell menni. Csak most jutott eszembe. Arra gondoltam, biztos egy buta vagy őrült nő voltam. Elmentem megkeresni Istent. Azt gondoltam, hogy Indiában, a Himalájában megtalálom. Soha nem készültem fel. Még sátram sem volt. Csak egy esernyőm volt, és egyáltalán nem volt sok pénzem; be kellett osztanom. Így ha nem volt szobám valahol a Himalájában, akkor csak az esernyő alatt kellett aludnom. Legalább a fejem nem ázott el, és ez fontos. Akkoriban nem tudtam, mit jelent a "félelem". És manapság, amikor az úgynevezett civilizációban élsz, félhetsz az emberektől, mindentől, ami a civilizált társadalomban történhet veled. A Himalájában egy vályogházban élsz egyedül vagy csak néhány emberrel. És ha elmentél valahová, ha haza akartál menni, erdőkön, hegyeken és folyókon kellett átmenned. És mindezt egyedül tettem! Most, ha erre gondolok, óóó... Nem biztos, hogy újra megtehetném.Fiatalabb voltam. És annyira szerettem azt a világot - azt a szabad világot, azt a félelem nélküli világot, amit elvesztettem. Annyi mindent elvesztettem, köztük ezt is. De az a fajta világ az egyik legértékesebb világ számomra. Nem tudtam, hogy ennyi embert ismerni az sokkal több csomaggal jár, mint amikor egyedül vagy, még akkor is, ha nem hordozod a csomagjaikat. Ezt senki sem láthatja. De jóval nagyobb teher, mint amikor egyedül élsz, szinte nincstelenül. Minden nap meg kell számolnod a filléreidet. Nem költhetsz többet, mint amennyit már eleve terveztél.Akkoriban tényleg nem volt sok pénzem, és soha nem akartam pénzt kérni a volt férjemtől a himalájai útra. Így ha volt pénzem, akkor költöttem; ha nem volt, akkor ennyi volt, mennem kellett. De mivel olyan takarékosan éltem - néhány (vegán) csapatin, amit a vályogház előtt, az erdőben száraz fával magam készítettem -, így nagyon kevés pénzből is sokáig lehet bírni. Indiában sokkal olcsóbb, mint más országokban. Ha pedig olyan hegyvidéki területen vagy, mint a Himalája, akkor ez még ésszerűbb. De ha mélyebbre mész a Himalájába, az problémásabb lehet, mert ott fent nincs étterem, nincs ennivaló – semmi sem érhető el.Még néha-néha szerencsés vagy, ha találsz valakit az utcán, csak az erdei utca közepén - ha az erdőnek van utcája -, talán van egy fiatalember egy fémdobozzal, amiben búzaliszt van, és akkor talán csak egy csapatit ehetsz - ha szerencséd van, ha korán jöttél. Ha később jössz, az összes zarándok szinte ugrál a kályháján, és ételt kér. Aztán pillanatok alatt elfogy az a kis fémtartálya. Mindenkinek mennie kell, neki is.Azokon az erdei ösvényeken néha senkit sem látsz. Ritkán, hébe-hóba szerencséd lehet, hogy véletlenül belebotlasz egy szerzetesbe, valami idősebb szerzetesbe, és csak egy műanyag lepedő van a feje felett, amit néhány közeli faágból épített néhány híve vagy talán ő maga. És akkor a műanyaglap alatt van egy kis tűzhely, és a parázsnak forrónak kell lennie, és állandóan égnie kell, még ha a hamu alá van is takarva, mert soha többé nem lenne esélye tüzet rakni, ha az a tűz kialudna, ha a parázs kialudna. Mert senki nem menne oda és adna neki; nincs körülötte senki kilométereken át.Az a fajta ösvény csak a tényleges nyáron látható, miután a kevés hó elmenekült mélyen a Gangesz folyóba valahol a közelben. Akkor lehet rajta járni. Ez csak zarándoklat miatt van. Senki se jár azokon az ösvényeken. Némelyik nagyon távoli és nagyon veszélyes is. És a szerzetes, azt hiszem, csak átmenetileg maradt ott, mert a zarándokok jönnek-mennek, és talán néha segíthetnek neki a túlélésben is, amíg felmegy Gaumukh-ba vagy valahová feljebb a Himalájában, ahol senki, egyetlen lélek sem jár. Azokat az időket nagyon becsülöm, mint életem legjobb időszakát.Photo Caption: Az igazi szépség elérése
