Keresés
Magyar
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
Cím
Átirat
Ezután következik
 

Felkészülten a nehéz napokra, légy vegán, őrizd meg a békét, imádkozz és meditálj, 11/12 rész

Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Gondoskodnom kell a biztonságomról, a biztonságról, hogy továbbra is dolgozhassak értetek, a világért. Más bolygókon is van más munkám. Eléggé elfoglalt vagyok, és fitten kell tartanom magam. A lények karmája, különösen az emberi lényeké, valóban ellapíthat, néha bizonyos mértékig valóban lehúzhat titeket. Ezt megtanultam ennyi évtized alatt. Még taxival vagy ilyesmivel sem lenne szabad elmennem, de muszáj. Néha muszáj. Szóval így kell lennie.

De többnyire egyedül vagyok, és intenzíven meditálok, amikor van időm - leginkább éjszaka, kora reggel, ha van rá időm, de néha a munka miatt nem lehet. Minden nap a munkát nem lehet halogatni, mert másnap más munka jön. Tehát nem mondhatom azt, hogy „Ó, majd holnap megcsinálom” vagy „majd pihenek”. Egyáltalán nem lehetséges. Többé már nem, többé már nem.

Amikor kevesebb tanítványom volt, többet pihentem, szórakoztam. Lazább volt, és nem tudtam túl sokat erről a szörnyű helyzetről, amivel találkozom. Nem sokat tudtam a rablásról a saját úgynevezett tanítványaimtól. Nem tudtam olyan sokat azokról az emberekről, akik csak azért jönnek, hogy ellopják a munkámat, amit végzek, és nyereségessé tegyék azt maguknak, és még kárt is okozzanak nekem különböző módon - karmikus módon, és hírnév szempontjából, pénzügyi szempontból, mindenféle módon! Egészség és fejfájás, aggodalom, munka, plusz munka, plusz elhasznált és elvesztett idő, annyi bajt okozva, hogy álmatlan éjszakáim vannak. Mindenféle veszteség, tényleg. Ez egyáltalán nem igazságos.

De Mesternek lenni - egyikünknek sincs könnyű dolga. Ha bárki azt hiszi, hogy én tényleg szeretem a címemet, szeretem ezt a világot és szeretem mindezt - nincs semmim. Még azt sem hiszem, hogy ez az én címem. Ez mind Isten elrendezése, és az összes érdem, ami időtlen idők óta felhalmozódott. Tehát nem is érzek sokat, nem is tudok sokat gondolkodni annak az értékéről, amit csinálok. Csak nagyon elfoglalt vagyok. Örülök, hogy már nem vagyok túl fiatal. Most öreg vagyok, így már nem tart sokáig. Ha azt akarod, hogy soká maradjak, nem hiszem, hogy szeretném.

A Shakyamuni Buddhára kell gondolnom. Miért akarna Ő egyébként is sokáig maradni ebben a világban? Valószínű abban az időben könnyebb volt megtéríteni embereket, és Neki nem kellett aggódnia a lakhatás, az étkezés, az adó vagy bármi más miatt. És nem kellett az egész világról gondoskodnia. Nem kellett szerkesztenie a Supreme Master Television munkáját. Nem kellett aggódnia az üzlet és az eltartottak, a dolgozók és minden más kapcsolódó dolog miatt. És nem kellett Devadattával foglalkoznia, aki csak ellopta a módszerét, és csak néhány követője volt, és megpróbálták Őt megölni, de ez minden. És Ő gondoskodott arról, aki menedékért jött Hozzá. De még akkor is volt sok helytelen vád és helytelen hibáztatás ami Őt érte, például egy nő még el is jött, és egy párnát helyezett a hasára...

Vagy aki követte Buddhát, hogy szerzetes legyen, az gondoskodott magáról. Elmentek alamizsnáért és gondoskodtak magukról. És csak néhány régi ruhát szedtek össze, amit az emberek nem akartak, hogy kāṣāya-t (köntöst) készítsenek belőle, egyszerűen. A férfiaknak nagyon könnyű. Nem is kell sokat viselni. És India meleg. Nepálban legtöbbször meleg van. Ezért az esős évszakban hagyta, hogy Ő és szerzetesei csak egy meghatározott helyen maradjanak. Ashramot ajánlottak fel Neki, így mindannyiuknak volt szobájuk és kényelmük, és tanítványok, akik jöttek és ételt kínáltak nekik ezekben az esős évszakokban. A Buddha irgalmas volt, aggódott, hogy a szerzetesek minden nap elmennek, és eláznak a monszunban és az esős évszakban. Nagyon nehéz lehetett alamizsnáért menni. Ezért az esős évszak három hónapjában elvonulást tartottak. Ők is eljöttek, összejöttek, és kicserélték a spirituális tapasztalataikat, tippjeiket, és szép történeteket meséltek az utazásaikról, meg mindezekről. Szóval, ez egy nagyon szép életforma volt.

Majdnem olyan volt, mint a küldetésem kezdetén, amikor csak néhány száz szerzetesem és apácám volt. Minden hétvégén (vegán) grillpartikat tartottunk. Énekeltünk, meséltünk, vagy hangszereken játszottunk, meg minden. És nekünk sem volt sok pénzünk. Azelőtt a folyópartra mentünk, csak krumplit és almát, narancsot sütöttünk. Csináltunk egy kis tüzet vagy egy tűzhelyet nagy kövekből, és akkor valami egyszerűt főztünk, például (vegán) tésztát, néhány vadon termő zöldséggel, amit a környékünkön gyűjtöttünk. És az élet akkor nagyon jó volt. Nagyon szerettem ezt a fajta életet, jobban, mint az asramban, és jobban, mint most, mert nem volt semmi szellemi megerőltetés, semmi, semmi munka. A folyóparti élet volt a legjobb élet nekem és a szerzeteseknek.

És néha a külső tanítványok segítettek nekünk venni jamgyökeret vagy ilyesmit, vagy tésztát, hogy tudjunk főzni. És ez egy nagyon jó élet volt. Ezért csináltuk meg néhányszor. És még azután is, én magam is csináltam. Csak néhány bentlakóval elmentem, és újra ilyen életet éltünk a folyóparton, a vadonban, csak elvettük, amit tudtunk, csak egy bizonyos ideig. Aztán haza kellett mennünk, találkozók, munka, vízum, meg miegymás miatt. De ez az a fajta élet, amit nagyon élvezek.

De már nincs ekkora szerencsém. Mostanában sokat kell dolgoznom, többet, mint korábban. De nem bánom, nem bánom. Boldog is vagyok. Nem vagyok szomorú, nyomorult vagy bármi ilyesmi. Csak néha túl sokat dolgozom. De még tudom folytatni. És remélem, hogy mindannyian, a házon belüli és távoli dolgozók, tovább támogatjátok ezt az Isten által elrendelt küldetést, hogy minél több léleknek segítsünk megszabadulni és távol lenni a pokoltól. Kérlek, segítsetek nekem folytatni. Isten tudja, hogy dolgoztok, és a jutalmatok nagy lesz. Magasabb Mennybe fogtok jutni. De csak meditálnotok kell, hogy feltöltődjetek, hogy feltöltsétek az energiátokat, hogy egészséges testi és mentális állapotban folytathassátok a munkát.

Valójában egy fontosabb dolgot akarok mondani, mint az ékszerek, és csak mentem tovább, és elfelejtettem. Csak elmondom, amire emlékszem, mindegy, rendben van-e vagy sem. Most ez fontos. Mostantól kezdve addig, amíg a világunkban valóban béke lesz, mindig készítsetek némi élelmet, hogy készenlétben legyen a házatokban, még akkor is, ha semmi sem történik a városotokban, a településeteken, mert talán annak a településnek, annak a városnak több érdeme van, mint más városoknak. De sok város, sok falu, sok település el fog pusztulni, többnyire teljesen el is pusztulhat. Megnézhetitek az interneten, és láthatjátok. Minden alkalommal, amikor nézem, csak kimerülök a fájdalomtól. Tényleg nem akarok belenézni a világ híreibe, de néha muszáj. Stb... Szóval, vigyázzatok magatokra.

Úgy értem, az én úgynevezett tanítványaimnak, nektek nem lesz gondotok, hacsak nincs itt az ideje, hogy elmenjetek. Akkor menjetek örömmel. Nincs sok minden ezen a világon, ami itt tarthatna titeket, mert már ismeritek a Mennyországot. Még az embereknek is van néha halálközeli élményük, csak néhány percre vagy néhány órára halnak meg, és soha nem akarnak visszatérni ebbe a világba. Miért akarnánk mi, akik már olyan világosan tudunk a Mennyről, a pokolról és a Paradicsomi boldogságról, miért akarnánk egyáltalán visszajönni vagy sokáig itt maradni? Én magam nem akarok sokáig itt maradni, de muszáj. De nem akarok örökké maradni. Ezt szeretném elmondani nektek. Vagy ha újra vissza kell jönnöm dolgozni, legalább egy hosszú, hosszú vakációra van szükségem a saját Otthonomban, Tim Qo Tu Új Birodalmában.

Photo Caption: Bár a szemed előtt van, fogadok, hogy nem láttál engem

Kép letöltése   

Továbbiak megtekintése
Minden rész  (11/12)
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
Prompt
OK
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android