Sziasztok, gyönyörű lelkek, akik azért jöttetek le ebbe a világba, hogy hasznosak legyetek másoknak, amennyire csak képesek vagytok, Isten Kegyelme és Isten Akarata szerint. Örülök, hogy itt vagytok ezen a világon, és szeretlek titeket ezért, és köszönöm nektek. Még ha egy kis jót teszel is másoknak, még ha azt hiszed is, hogy kevés, a világot jelentheti annak, aki kapja. Legalább a lelked tiszta, a szíved jóindulatú, ahogy imádod Istent, dicsőíted az összes Mestert, és köszönetet mondasz minden nemes léleknek, aki Isten Akarata szerint tesz mindenki javára.
Örülök, hogy itt vagytok velem. Különben valószínű nagyon magányosan érezném magam, vagy még mindig magányos lennék ezen a bolygón, hiszen messze vagyunk az Otthontól. Bár nem messze, de a fizikai tér miatt úgy érezzük, hogy messze van. De amíg belül meditálunk, mindig kapcsolatba léphetünk Otthonunkkal, vagy rövid látogatást tehetünk Mennyei Otthonunk valamelyik közeli szomszédságába.
Szeretnélek megkérni, kérlek, ti is segítsetek nekem, hogy megköszönjem Mahākāśyapának, mert nem hiszem, hogy eléggé megköszöntem Neki. Szeretném elmondani a történetét, hogy néhányan közületek, akik nem tudják, ki Ő, megtisztelve érezzék magukat, hogy megismerhetik Őt. Tudjátok, Mahākāśyapa Buddha egyik legjelentősebb tanítványa volt, amikor a Magasztos még élt. És Őt „Első Számú Aszkétának” nevezték el. Buddhának tíz kiváló tanítványa volt, és némelyiküknek olyan címe volt, mint Mahākāśyapa az „Első Számú Aszkéta”. Maudgalyayana az „Első Számú Mágikus Erő”. És a nagyszerű Ananda az „Első Számú Jó Emlékezet.” Több is van. Sariputra például a legbölcsebb. És egy Buddhista legenda szerint Mahākāśyapa – az igazi Mahākāśyapa, a szerzetes, Buddha egyik legjelentősebb tanítványa – ma is él a Földön, és meditál egy helyen, talán egy barlangban egy hegyen, amit Csirkelábnak neveznek.
Tehát az, aki nekem adta a Buddha śarīrát, a nővéretek, azt akarta, hogy változtassam meg a képet, amit először feltettek [a Supreme Master TV-re] – az nem az volt, amit Mahākāśyapa adott nekem. Ezért azt akarta, hogy cseréljem ki a valódi fényképre. Most nagyon szeretném látni (a Buddha śarīrát), de elég messze vagyok. Még nem tudtam elég gyorsan odaérni. Emellett, még elvonuláson vagyok. Nem akarok túl messzire menni. Nem lenne szabad.
Ha egyszer elvonulást tartasz, mindig egy helyen kell lenned, a lehető legkoncentráltabban egy helyen. Talán a kertben lehetnél, de úgy, hogy senkit sem látsz, és nem hagyod, hogy bárki is lásson, így minden erődet valami különleges célra tudod felhasználni. Sokan csak azért tartanak elvonulást, hogy új erőre kapjanak, és minden erőt összegyűjtsenek, hogy valamilyen feladatot el tudjanak végezni.
Tegnap beszélgettem a kutya-személyeimmel. Néha csak telepatikusan; néha, ha lehet, telefonon. És még a kutya-személyek is tudják, amit elmondtam nektek. Én nem akartam. Nem akartam feltárni, de Isten rávett. És miután felfedtem nektek, még háromszor megkérdeztem Istent, hogy helyes-e, hogy felfedem előttetek a valódi személyazonosságomat; vagy ha nem, kérem, engedje meg, hogy töröljem ezeket a részeket. Mert nem tudom, hogyan reagálnának az emberek, és azt sem tudom, hogyan reagáljak a reakciójukra. Egyszerűen nem érzem magam túl kényelmesen, amint így közvetlenül, őszintén és nyíltan beszélek arról, hogy mi vagyok. Ebben a fizikai világban ugyanolyan vagyok, mint ti. De kapcsolatban állok a Felsőbb Énemmel, és ez egy másik dolog; különben nem lenne elég Erő forrásom a munkámhoz, ami nagyon, nagyon sok és nagyon, nagyon nehéz munka.
Szeretnék nektek Mahākāśyapáról mesélni, hogy tudjátok, milyen nagyszerű Ő - még emberként, személyként is, nem is beszélve egy Szentről. Ő tényleg egy Szent. Megtartotta a fegyelmét. A buddhizmusban 13 nagyon szigorú fegyelem van, amit be kell tartanod ahhoz, hogy „a legjobb aszkétának” nevezzenek.
Például nem ehetsz dél után, és csak egyszer eszel egy nap. Csak három réteg szerzetesi köntösöd van, és az utcán, a temetőben vagy a szeméttelepen, ahol az emberek eldobnak dolgokat, össze kell gyűjtened az eldobott ruhákat, hogy magadnak készítsd el a ruháidat. Nem viselhetsz új ruhákat; nem vehetsz új ruhákat; nem fogadhatod el a számodra újonnan készített ruhákat. Te magad csinálod; mindenhol, ahol csak tudod, összeszeded a ruhákat, és darabonként összevarrod őket, hogy jó, meleg ruhát készíts belőlük, hogy a méltóság miatt fel tudj öltözni. Ez minden, ami a tied lehet. És van egy koldulóedényed, hogy alamizsnáért menj, és naponta egyszer foglalkozz magaddal.
És manapság is vannak hinajana szerzetesek, akik ugyanezt teszik, vagy hasonlót. De aztán megesznek bármit. Nem korlátozzák magukat a vegánságra, ami egy együttérző étrend. Mert a kezdetekben néhányan csak úgy jöttek, és nem voltak hozzászokva a vegán étrendhez, ezért a Buddha megengedett nekik háromféle engedélyezett állat-személy húst - mint azoknak az állat-személyeknek, akiknek a húsából esznek, nem hallják a sírásukat, amikor meghalnak; vagy olyan állat-személy, akiről tudod, hogy nem miattad ölik meg; vagy azok az állat-személyek, akik természetes úton, vagy balesetben, vagy öregségük miatt halnak meg valahol az erdőben vagy az utcán - akkor megeheted őket. De később a Buddha azt mondta: „Ezt többé nem szabad megenned”. És hangsúlyozta, hogy aki állat-személyek húsát eszi, az nem az Ő tanítványa, és bárki húst eszik, annak Ő nem is a Tanítója.
’”Abban az időben az Arya (bölcs) Mahamati (Nagy Bölcsességű) Bódhiszattva-Mahaszattva így szólt Buddhához: „Bhagaván (Magasztos), látom, hogy minden világban a születésekben és halálokban való vándorlást, az egymásba fonódó ellenségeskedést és a rossz ösvényekre esést mind a húsevés és a ciklikus gyilkolás okozza. Ezek a viselkedések növelik a kap- zsiságot és a haragot, és képtelenné teszik az élőlényeket arra, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől. Ez valóban nagyon fájdalmas’. [...] ’Mahamati, miután hallották szavaimat, ha bármelyik tanítványom nem gondolja át ezt őszintén, és még mindig eszik húst, tudnunk kell, hogy ő a kandela (gyilkos) vérvonalhoz tartozik. Ő nem az én tanítványom, és én nem vagyok a tanítója. Ezért, Mahamati, ha valaki a rokonom akar lenni, ne egyen semmilyen húst.’” ~ Laṅkāvatāra Szūtra (Tripitaka No. 671)
És a Buddha szigorúan vegán volt. Láthattok néhány részletet, ahol néhány évvel ezelőtt elmagyaráztam nektek, hogy Buddha vegán volt. Mert Ő felsorolta a selymet, tollpelyhet, tejet, tojást, bőrcsizmát vagy bármit, aminek köze van az állat-személyekhez, azt nem szabad használni, mert úgyis szenvedést okoz.
„A vidéki ösvényeken járó Bódhiszattvák és tiszta szerzetesek még élő fűszálakra sem taposnak, nemhogy kitépnék azokat. Hogyan lehet akkor könyörületes más lények véréből és húsából lakmározni? Szerzetesek, akik nem fognak keletről származó selymet viselni, legyen az durva vagy finom; akik nem viselnek bőrből készült cipőt vagy csizmát, sem szőrmét, sem madártollat a saját hazánkból; és akik nem fogyasztanak tejet, túrót vagy ghít, azok valóban megszabadultak a világtól. Amikor megfizették az előző életekből származó adósságukat, nem fognak többé a három világban bolyongani. Miért? Egy lény testrészeit viselni annyit jelent, mint a karmánkat ahhoz a lényhez kötni, ahogyan az emberek is ehhez a földhöz kötődtek azáltal, hogy zöldségeket és gabonát ettek. Megerősíthetem, hogy az a személy, aki nem eszi más lények húsát, és nem hordja más lények testének semmilyen részét, és még nem is gondol arra, hogy megegye vagy viselje ezeket a dolgokat, az olyan személy, aki elnyeri a megszabadulást. Amit mondtam, az az, amit a Buddhák tanítanak. Mara, a Gonosz, mást tanít.” ~ A Śzūraṅgama Szūtra
Még ha azt az állat-személyt nem is miattad ölik meg, ha megeszed, akkor az embereknek egy másik állat-személyt kell megölniük, hogy eladják más embereknek, akik vásárolni akarnak, mert te megetted az állat-személy azon részét. Tehát hiányzik egy adag, hiányzik egy csirke-személy. Tehát, ha valaki vásárolni akar, akkor meg kell ölniük egy másik csirke-személyt, hogy eladhassák nektek, vagy nekik.
Buddha az együttérzést tanította az összes szentírásban, amit életében, ami sok évtized volt, prédikált. Tehát, ha egy szerzetes követni akarja a Buddhát, akkor ragaszkodnia kell az együttérzéshez; ez a normális. Azt teszed, amit a Tanítóid tesznek. Emellett ez egy nem-szabad-megtenni dolog; nem szabad megölni másokat, hogy fenntartsd az életed, ahogyan te sem akarod, hogy megöljenek, hogy fenntartsák más lények életét. Nem lennél hajlandó megöletni magad azért, hogy egy tigris jóllakjon - nem. Hasonlóképpen, egy csirke-, tehén-, disznó-, kecske-személy sem akarna meghalni azért, hogy fenntartsa az életedet, hogy megtöltse a gyomrodat.
Photo Caption: A durva, száraz sivatagból a nyüzsgő városba. Hála Istennek, vígan tudunk alkalmazkodni csoda-új-stílusokhoz!
Kép letöltése
