Részletek
Tovább olvasom
Volt egy ember, akinek nagyon sok adóssága volt. Mindenkinek, gyakorlatilag mindenkinek tartozott valamivel a faluban. [...] Egy nap hazajött, és a hitelezői közül sokan ott ültek a lépcsőn, a külső lépcsősoron, bent a házban, meg mindenfelé. Erre ő odajött egy emberhez, aki a napon ült, vagy leginkább kint volt a napon. Azt mondta nagyon... mintha a fülébe súgta volna, azt mondta: "Kérem, jöjjön vissza holnap, korán, reggel hét óra körül". [...] És másnap az a személy nagyon korán jött, reggel hét óra körül. [...] És ott ült és várt, hosszú ideig, és ő nem... semmi nem mozdult, semmi se történt. Erre [...] ő azt mondta, "Nem azt mondtad tegnap, hogy jöjjek korán? [...] Hogyhogy még mindig nem beszélsz róla?" Erre az, aki tartozott, azt mondta: "Ó, tegnap láttam, hogy a napon ülsz, és nagyon messze, ezért mondtam, hogy gyere korán, hogy jobb helyed legyen." [...]
