Részletek
Tovább olvasom
Nem hiszem el, hogy már két hónap eltelt. Azelőtt, amikor elkezdődött az első hét, azt hittem, hogy örökké fog tartani. Tényleg örökkévalóságnak éreztem, mert ez egy zűrzavar, egy zűrzavar. Jövök és nagyon későn megyek haza. És aztán néha nincs időm itt enni, mert maximális (időt) akarok spórolni nektek. Aztán, amikor hazajövök, nincs mit enni. És a kutya-személyek ételt akarnak, és a gondozó figyelmet akar, és ó, Jézus Krisztus! És minden nap el kell viselnem, hogy munkások jönnek a házamba, a lakásomba, és... A névtelenség és a magánélet nagy része nem volt... És mindenféle nyomás. Ez tényleg... El akarom mondani nektek, hogy ne legyen illúziótok a Mester létről. […]
