Keresés
Magyar
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
Cím
Átirat
Ezután következik
 

A bűnök, amiket nem lehet szeretettel és megbocsátással fedezni, 1/3 rész

Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom

Nem számít, mennyi pénzed van, nem tudod megvenni a szabadságodat azokból a szörnyű poklokból. Soha nem juthatsz ki onnan. […] Az a helyzet, hogy fáj nekem mindezt tudni, látni az összes poklot - ez sokkal rosszabb, mint ami ezen a bolygón történik. Nem beszélve arról, hogy küzdenünk kell a klímaváltozás ellen, mindent meg kell tennünk, hogy megállítsuk, hogy ez a földgolyó - ez a gyönyörű világ, ez a gyönyörű Föld - pokollá váljon, vagy akár el is pusztuljon. És a ti gyermekeitek, unokáitok, dédunokáitok fognak fürödni ebben a tűzben. És lehet, hogy már öregek vagytok, és már fürödtök ugyanabban - rosszabb a pokolban. [...] […]

Üdv, tisztelt világ vezetői. Önöknek a háborúzás jó móka. Igen, miért is ne? Majd csak nézik a játékokat, azt a háborús játékot a tévében a biztonságos bunkerükben vagy a millió dolláros, milliárd dolláros palotáikban, ahol biztonságban vannak, és testőrök és biztonsági emberek veszik körül önöket. A levágott fej nem az önöké. Szóval, minek aggódni? Valami csóró ország gyerekéé lehet. És a férj, aki meghalt, nem az öné. Nem ön az, aki meghalt és hátra hagyta a feleségét. Hanem valami szegény katona, akiknek ön parancsolta, hogy menjenek a veszélybe. Mindez csak szórakozás önöknek. És aztán vasárnap elmegy a templomba, és meggyónja a sok papnak egy könnyű pénzösszeggel, és a bűneit majd eltörlik, mintha Istent meg lehetne vesztegetni a véres számláival. Azoknak a papoknak a keze által, akik előző este talán egy másik gyereket fojtogattak az alantas szexuális vágyuk miatt.

Mindez illeni fog rád, és ha valaha is esélyed lesz a Mennybe jutni, akkor azt fogod jelenteni Istennek hogy, "Sok kisgyermekedet megöltem". Úgy gondolod, hogy így kellene élned az életed? Csak rajta, senki sem állíthat meg. Szinte korlátlanul áll rendelkezésedre az adófizetők pénze, hogy háborúban elégesd. Nem törődsz azzal, hogy polgártársaid millióinak a következő étkezés miatt kell aggódniuk, vagy hogy holnap reggel hol keresnek egy kis pénzt, hogy kifizessék a gáz árát, ami most az egekbe szökik, mert egyesek uralkodnak a gáz felett, és fojtogató fegyverként használják - nem csak a bombákat és a golyókat. Ez mind szórakoztató játék neked. De az igazi emberek számára ez nem szórakoztató. Fizetnek neked. Rendkívül sokat fizetnek. És te ezt a pénzt, ezt a hatalmat arra használod, hogy ehelyett más embereket megölj. Már nem tudom, hogyan imádkozzak érted. Nem tudom, hogyan mondhatnék Istennek bármilyen okot, amiért Neki meg kellene bocsátania neked. Nincs több mentség, hogy mondjam Istennek, bocsásson meg neked. Nincs több szavam, amivel könyöröghetnék Istennek, hogy fontolja meg, hogy felvigyen a Mennybe, miután a lélegzeted elhagyja a testedet.

Ó, ember, az ember megborzong, arra gondolva, hogy mit kell elviselned a pokolban, de nem tudunk veled érvelni. Még imádkozni sem tudunk érted. Szavaink nem hangzanak el megfelelő imaként, mert mélyen legbelül tudjuk, hogy Isten nem fog hallgatni semmilyen mentségre egy olyan emberért, aki annyi mindenben elkényeztetett és kiváltságos volt. Olyan mérhetetlenül gazdag, és felhasználja mindezt a kiváltságot, elveszi az országok összes pénzét, csak hogy háborúban elégesse. Felgyújtja az emberek házait; gyerekek testét égeti el, még akár élve is; elégeti a férjeket, elégeti a feleségeket, akiknek egy fedél alatt kellene élniük a gyermekeikkel, iskolába vinni őket, építeni a jövőjüket, elvinni őket a parkba, nézni, ahogy úsznak a tengerben, boldogan, boldogan együtt. A diktatúrád alatt ez már nincs így.

A házak, amelyek porig égtek minden tulajdonukkal együtt, nem a te házad. A szántóföld, ami belül sok bombával terhelt, nem a te földed. Az néhány szegény földművesé, akik arra támaszkodnak, hogy túlélő eszközöket biztosítsanak maguknak, és megosszák az egész világgal, akinek szüksége van rá. Nem számít, mennyit veszítettek, ez nem a te veszteséged. Az aknákkal és bombákkal zsúfolt föld nem a tiéd, ezért nem érdekel, hogy a gazda kimegy a földjét gondozni, és csak úgy darabokra robban. Nem érdekel, mert neked "mindig" lesz ételed, és a valaha volt legjobb étel! De ezt te gondolod. Soha nem tudhatod – ha a háború eljön az országodba, lehet, hogy te is az áldozatok között leszel. Nem beszélve arról, hogy a pokol vár rád.

És az ördögök minden nap porrá fognak őrölni téged. Aztán könyörtelenül megismétlik újra, újra és újra! És soha nem tudod megállítani; nem futhatsz sehova, nem tudom meddig - lehet, hogy örökké. Mert a bűnöd túl nagy ahhoz, hogy bármilyen irgalmas Hatalom elnyelje. Egyszerűen kiköpik azt. Úgy értem, az olyan dolgokat, mint amit tettél, az olyan bűnöket, mint amiket létrehoztál, soha nem tudja elnyelni a Szeretet Ereje, a Megbocsátás. Nagyon nehéz. Nem tudom, hogy még ha meg is bánod, a bűneid azonnal elnyelődnek és megsemmisülnek-e vagy sem. De legalább meg kell próbálnod. Próbáld minden erőddel megállítani a háborút, ne pedig minden erőddel folytatni vagy új háborút teremteni. Akkor senki sem segíthet rajtad, ha továbbra is szenvedést okozol másoknak.

A piacot, ahol árulnak dolgokat, mind felrobbantja a bombád. Téged nem érdekel, mert neked mindig lesz élelmed. Te vagy a vezető. Mindig vannak emberek, akik kiszolgálnak téged, akik mindent a kezed ügyébe adnak, amire csak szükséged van. Mindössze meg kell nyomnod egy gombot, és bármit akarsz az egész világon, nem számít, milyen messze van, az eljön hozzád. És ha elveszíted ezt a házat, akkor lesz egy másik palotád valahol máshol. De ezt te gondolod. Istennek néha más tervei vannak, és ez meg fog lepni téged. Mindezek a dolgok, amiket kimérsz, ártatlan áldozatokra kiszabsz, sokszorosan vissza fognak térni hozzád, talán még az életedben. Emlékszel, Oroszországban, a háborús guruk közül az egyik vezető, aki az elnöknek mindenféle belső stratégiát tanácsolt a háborúhoz. Aztán a lányát egyszerűen megölték az utcán, mint a háború többi áldozatát!

Lehet, hogy a te lányod a következő. Ez lehet a gyógyszer, a saját orvosságod, hogy megkóstold. És még ha ez nem is történt még meg, azt hiszem, el tudod képzelni, milyen keserű lehet.

Én csak egy törékeny öregasszony vagyok, mint sok nő a háborúdban. Nekem nincs fegyverem, amivel kimehetnék megvédeni bárkit. Nem ellenfél a ti pusztító erőtökkel szemben. Csak sajnálni tudom a tehetetlen ártatlan gyermekeket, özvegyeket, fiatal jóképű férfiakat, öregeket, kutya-, macska-, tehén-, madár- és disznó-személyeket... akiket megölnek, megcsonkítanak vagy megnyomorítanak a pusztító fegyvereitek. Azt hiszem, Isten már nem akar meghallgatni engem, nem számít, milyen gyakran imádkozom, nem számít, mennyit öntöm ki a szívemet, fájdalmamban és szeretetemben a szenvedő emberiségért. Azt hiszem, Isten már egyikünket sem akarja meghallgatni. De még próbálkozom.

Azt hiszem, bármit mondtam, a legtöbb ember nem érti. Nem hallgatnak meg, pedig olyan egyszerű, amit egy ötéves gyerek is megértene. Mert csak beszélnek - az iskolában megtanulják, hogyan kell beszélni. Az internetről tanulják, hogyan kell beszélni, de nem értik. Nem is teszik át a gyakorlatba, amit mondanak. Még a saját beszédüket sem gyakorolják. Nem sokat értenek belőle. Azt mondják, hogy "szeretlek", de nem gondolják komolyan. Azt sem tudják, mi a szeretet. Szóval eléggé haszontalan veletek beszélgetni. Akkor gyerünk, háborúzzatok. Mert úgy döntöttetek, hogy gonoszul, romboló módon éltek. De nem tudjátok, mennyire sajnállak titeket. Mert minden képzeletet felülmúló büntetést kapsz, egyedül a pokolban, csak az ördögökkel. Senki sem fog meghallani, senki sem fog segíteni neked.

Nem számít, mennyi pénzed van, nem tudod megvenni a szabadságodat azokból a szörnyű poklokból. Soha nem juthatsz ki onnan. Persze nem hiszel nekem, mert azt nem látod. Az a helyzet, hogy fáj nekem mindezt tudni, látni az összes poklot - ez sokkal rosszabb, mint ami ezen a bolygón történik. Nem beszélve arról, hogy küzdenünk kell a klímaváltozás ellen, mindent meg kell tennünk, hogy megállítsuk, hogy ez a földgolyó - ez a gyönyörű világ, ez a gyönyörű Föld - pokollá váljon, vagy akár el is pusztuljon. És a ti gyermekeitek, unokáitok, dédunokáitok fognak fürödni ebben a tűzben. És lehet, hogy már öregek vagytok, és már fürödtök ugyanabban - rosszabb a pokolban. [...]

Nem sok szót tudok mondani, mert nem sokan hallgatnak majd meg. Hálás vagyok Istennek, hogy még élek, és a legjobbat próbálhatom abban a reményben, hogy megmenthetem ezt a világot. De már elég öreg vagyok. Sokan halnak meg fiatalabban, mint az én korom. Tehát ha meg is halok, nincs mit megbánnom. Kivéve, hogy nem vagyok elég erős, nincs elég időm az életemben ahhoz, hogy megsemmisítsem mindazt a karmát, amit az olyan fickók, mint ti hoztatok létre, és még több ártatlan, gyönyörű embert rángattatok bele - a háborútokba -, és aztán önmaguknak is rossz karmát hoztak létre. Mindezek együttesen mérhetetlen karmát eredményeznek, ami elnyelheti és elpusztíthatja ezt a világot! Nekik is el kell viselniük némi büntetést. Talán sokkal kisebbet, mint a tiétek, de akkor is - nem érdemlik meg. De mit tegyünk? A ti kezetekben vannak. Nincs sok hatalmuk. A legtöbbjüknek nincs hová mennie. És ha kinyitják a szájukat, te betömöd. És elhurcolod őket, börtönbe juttatod őket.

Istenem... Miért mész a templomba? Mert semmit sem értesz Isten tanításából. És az a pap a templomban, kétlem, hogy ő is ért bármit. Nem tudom, milyen pokolból jöttél, de hamarosan visszakerülsz oda. Nem élünk örökké ezen a bolygón. De lehet, hogy örökké abban a pokolban leszünk. És ezúttal ez tényleg így lesz. Ó, édes Istenem, kérlek, védd meg ezeknek a gonosz vezetőknek az ártatlan áldozatait.

Kép letöltése   

Továbbiak megtekintése
Minden rész  (1/3)
Továbbiak megtekintése
Legfrissebb videók
2024-12-19
155 megtekintés
30:08
2024-12-19
1362 megtekintés
1:57
2024-12-18
840 megtekintés
2024-12-18
326 megtekintés
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
Prompt
OK
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android