REMÉLEM, MINDENKI FELÉBRED GYORSAN, GYORSAN, GYORSAN. LÉGY VEGÁN, HOGY HASZNÁLHASD A KÖNYÖRÜLETES, JÓTÉKONY, FENNTARTÓ ENERGIÁT, HOGY MEGMENTSÜK AZ EMBEREKET, A VILÁGOT.
Oké, olvasok nektek valamit. A gekkó mondta ezt nekem, ez június 24-én volt. És június 25-én, mi van itt nekünk? Június 25. csütörtök. Az tegnap volt, igaz? (Tegnap, igen.) Ideírtam. Néha elfelejtettem, milyen nap van. Ez a Végső Mestertől jön. Mert olyan szomorú voltam. Gondolkoztam. “Segítem a világot, de ők még nem is tudják.” Például. És nem elég gyors számomra. (Igen.) Gondolkoztam. “Mit tehetek még?” Szomorú voltam és gondolkoztam, “Ó, nem tudom, hogy akarom-e folytatni. Süket füleknek beszélni.” (Értem. Igen.) Az emberek így szenvednek, és frusztráltnak érzem magam. Habár segít, de teljesen és gyorsan akarom. Szóval, magamat hibáztattam, talán nem elég jól tettem. Tehát a Végső Mester egy üzenetben mondta nekem.
Tegnap három üzenetem volt. Az első üzenet, ideírtam: “Szeretet vagy, Szeretett vagy.” Ezt mondta. (Igen, Mester.) Én azt mondtam, “Köszönöm, Dicsőséges Mester. Én is szeretlek.” A második: A Védelmezőm mondta, “Ne bocsásd meg ezt és ezt. Ő tiszteletlen.” És más stb., stb. tettek. Belül. (Igen, Mester.) Még ha nem is láttam. Azt mondtam, “De akkor még mindig zaklat engem.” Még mindig rá gondoltam, vajon rendben lesz-e. Vajon úgy kellett-e történnie neki. Az Ihôs Kư Védelmező így szólt, “Három nap múlva már nem fog zaklatni többé, mert messze lesz, és aztán vannak tennivalói. Aztán nem fog zavarni Téged.” (Igen, Mester.) Csak az elmében. (Igen, Mester.) Mert én soha nem gyűlölök senkit. Még ha a Mennyek mondta is, hogy ezt és azt tette, és tiszteletlen, soha nem gyűlölök senkit. Sajnálatot érzek. Azt gondoltam arról a személyről, inkább többet kellene őt tanítanom. De a Mennyek azt mondta, “Nem, nem. Neki mennie kell. Jobb úgy Neked.” (Értem, Mester.) Egyébként, senki közelben, csak a közelben lakik. Nem velem. Épp úgy, mint ti, srácok. Mint valamelyikőtök. Csak a közelben, nem lát engem. Nem látom őt. De aztán valamit tett, amit a Mennyek nem bocsátanak meg e pillanatban. (Igen, Mester.) Valami asztrális dolgot. Ne is törődjetek vele. Nem akarok többet mondani. Persze, köszönöm Istennek is. Elfelejtettem először Nekik megköszönni. Ne is törődj vele, mert az olyan negatív dolog, amit mondtak, ezért elfelejtettem megköszönni. És a harmadik... Ki mondja ezt nekem? “Légy boldog. Az összes démon elment.” Ezek a Mennyekből valók. A Védelmezőmtől. Nem megint a gekkótól, nem. (Értem.) Szóval, mindenki jön és mondja. Még a gekkók is mondják most. Sohasem hallottam őket azelőtt. (Ez bámulatos hír.) Csak odajött az ajtó mellé és várta, hogy kijöjjek, és ilyen dolgokat mondott. A pók bemászott a házamba és azt mondta. És az Ihôs Kư mondta nekem ezt az üzenetet. (Csodálatos.)
Mert gondolkoztam, “Hogy lehet az, hogy a világ még nem jobb?” Úgy értem, nem úgy, ahogy akarom. Nem teljesen jobb. Nem úgy, hogy Menny és béke mindenkinek. (Igen, Mester.) Még mindig nagyon zűrös pillanatnyilag. Nemcsak a járvány, hanem az állatok százezrével halnak meg, mert nem tudják eladni. Megölik őket, százezreket. Disznókat, teheneket, nyérceket. Aztán az egész világ veszteséges. A járvány miatt az emberek nem dolgoznak, kevésbé termelékenyek, de több a fizetnivaló. (Igen, Mester.) Még azt is hallottam, hogy az amerikaiak adóssága 30 billió USA dollár, vagy hasonló. Néhány billió, egyébként. (Igen, Mester.) Aztán ott az ebola. De az valószínű most jobb. És a szalmonella a csirkékben, stb., stb. És a szezonális influenza még soha nem tűnt el. Újra és újra meglátogat minket, és az is néha halálos, és nagyon kényelmetlen, és nagyon káros a testre. (Igen, Mester.) Mert ha antibiotikumokat szedsz, az sem jó a testednek. Aztán még azok a betegségek is azelőtt, mint a SARS és MERS, és hasonlók, még ott vannak a sarokban, valahol. Talán nem terjednek olyan gyorsan, mint a COVID-19, de még terjednek. (Igen, Mester.) Csak mert a COVID-19 most eltakar mindent. Sok rákos beteget elhanyagolnak. Az emberek panaszkodtak, és az újság kinyomtatta. És a tuberkulózist elhanyagolják. És a maláriát, az embereket másfajta krónikus betegséggel és veszélyes betegséggel sokat elhanyagolnak a COVID-19 helyzet miatt. (Igen, Mester.) Zárlat és a kórházak telve vannak, és a járvány új és sürgősebb. Ezért sok beteget nem igazán ápolnak és meghalnak. (Igen, Mester.) Különösen az idősek. Tehát nemcsak a járvány az, ami megöli az embereket, más dolgok is vannak. Más régi ragályok/járványok szintén folyamatban vannak még. És most még árvíz is van, felhőszakadások, és földcsuszamlás sok helyen, és a sáskajárás sok helyen, méhek pusztulása, aszályok is mindenhol, és a farmerek - tehetetlenek; senki se tud segíteni nekik. Aggasztó a világunkra nézve, néhányan amiatt aggódnak, hogy mindezek miatt élelmiszerhiány lesz. Már amúgy is van. REMÉLEM, MINDENKI FELÉBRED GYORSAN, GYORSAN, GYORSAN. LÉGY VEGÁN, HOGY HASZNÁLHASD A KÖNYÖRÜLETES, JÓTÉKONY, FENNTARTÓ ENERGIÁT, HOGY MEGMENTSÜK AZ EMBEREKET, A VILÁGOT.
És még mentális stressz is. Néhány orvos meg is ölte magát, a helyzet miatt és talán a vírus megtámadta az agyukat, ezért nem tudtak helyesen gondolkodni. Ez volt. Egyébként láttam egy orvosnőt, oly gyönyörű, amerikai, csak úgy megölte magát. És sok más is. És sok orvos és kórházi személy és ápoló meghalt fertőzés miatt. (Igen, Mester.) Mert kezdetben senki sem volt felkészülve erre, ezért nem volt elég felszerelés a védekezésre, ezért csak úgy meghaltak. Képzeljétek, ezek a hős emberek. Aztán Angliában, orvosok és ápolók, akik már nyugdíjasok voltak, visszajöttek újra. (Igen, Mester.) Csak segíteni, mert szükség volt rájuk. És a kórházak hívták őket, és visszajöttek, és feláldozták magukat, meghaltak. Sokan. (Ó, ne.) Csak úgy! El tudjátok képzelni? (Szörnyű, Mester.) Igen, szörnyű! Hogyan éreznéd magad, ha a családjuk tagja lennél? (Igen, olyan rosszul.) Rendesen, keményen dolgoznak már egész életükben. (Igen, Mester.) És aztán, most élvezik egy kicsit a maradék idejüket a Földön, áldozatot kell hozniuk, és egyszerűen meghalnak! Úgy érzem, nem igazságos. (Nem, nem az.)
Csak azért a darab húsért! Olyan nehéz azt csak letenni, és helyettesíteni másfajta fehérjével, ízletessel, jóval? Nem az van, hogy ízetlen. (Igen, Mester.) Minden nap vegán fehérjét esztek. Éreztek valami rosszat? (Nem, Mester.) (Igazán jó.) Nem, hm? (Igen. Jó, Mester.) Mit éreztek, amikor eszitek? (Nagyon élvezzük.) Élvezitek, finom, ugye? (Élvezzük. Igen, Mester.) Igen! Tudom. Tudom, hogy azok jók, mert mielőtt megnyitottuk a Loving Hut-ot, vagy a Loving Food Company-t, évekkel ezelőtt, oly sok dolgot etettek velem, csak megkóstolni. (Igen, értem.) Ó, Istenem! Némelyik silány volt, némelyik jó, de sokat kellett ennem, amíg nem akartam már többet. Azt mondtam, “Kérlek, vigyétek el. Kérlek, egyétek ti. Ti jobban tudjátok. Ti minden nap esztek. Nektek jobban kell tudni. Kóstoljátok ti.” Sok ember kóstolja együtt, az jobb, mint csak én, egy személy. Szóval, ha mindannyian, sokan jól vagytok, akkor az étel jó, és akkor gyárthatjuk. Egy kísérleti állat lettem. Élelmiszer kísérleteket végeznek rajtam. Még elvonulás alatt is kóstolnom kellett ezeket a dolgokat. A thaiföldi elvonuláson hoztak jó sokat, és ennem kellett azokat, jó vagy rossz. De aztán később, mind jóízű, ízletes. Amelyek jóízűek voltak, azt mondtam, azt gyártani fogjuk. Én is megettem. (Igen, Mester.)
Azt hiszem, most kifogyok a dolgokból. Nem biztos. A pók ugyanazt mondta. “Légy boldog, a fanatikus démonok mind elmentek.” Azt mondtam, “Köszönöm.” Itt van, mit mondtam, “Ma nincs üzenet. Túl keményen dolgozol, szünetelj.” Ezt mondtam magamban. Szóval tegnap, a harmadik üzenet így szólt, “Légy boldog. (Igen, Mester.) A démonok eltűntek.” Az Ihôs Kư Istenektől jött. Azt mondtam, “Ja. Ezt mondtad.” Igazán szeretném látni, hogy a világ békében és szeretetben él, épp úgy, mint a Magas Mennyekben. Nem az Asztrálisban, magasabban.” Ez az, amit mondtam. Igazán szeretném látni. Nem csak beszélni, ígérgetni. Mert a fanatikus démonok és kísértetek és a gonosz és mindezek még mindig a világban vannak. (Igen, Mester.) Még ha a maja el is megy, az energia még itt kering, mert azok már megfertőzték az embereket és az állatokat ezen a bolygón réges-régóta, hosszú korokon át. (Értem, Mester.) Ezért, még ha el is mennek, évekbe telik, hogy ez az energia kitisztuljon. Emiatt vagyok frusztrált. Emiatt mondtam Nekik, “Igazán szeretném a világot békében és harmóniában és szeretetben látni, nem beszélni arról többet.” Mert túl hosszú idő óta várok. Türelmetlen vagyok, túl régóta várok.
Mi ez itt? Valami a számítógép jelszóról. Túl sok stressz, mert tanítványok, stb., dolgozók, nem akarom mondani. Csak gond. “De minden jó lesz,” mondtam magamnak. (Igen Mester.) Mindig pozitívnak kell lennem. Éppen arról az üzenetről írtam, amit Lane törzsfőnöktől kaptam, és válaszoltam neki. Június 18., csütörtök, fáradt voltam és mint általában, szenvedtem, látva a lényeket szenvedni a világomon kívül. Ezért panaszkodva mondtam, “Mindig mondjátok, jön a béke. Ne mondjátok többé, nem akarom hallani. És aztán állandóan mondjátok, hogy a szeretetem győzni fog. Képesek az emberek érezni ezt a szeretetet? Még az állatok is érzik?” Ezért megkérdeztem a Mennytől, “Mi haszna beszélni a szeretetemről, ami győzni fog? Nem éreznek semmit. Ezért teszik továbbra is, amit tesznek.” Ha igazán éreznék a szeretetemet, azonnali változást éreznének. (Igen, Mester.) Megváltoznának. Tudnák, mi az. Igazán tudnák, mi az az energia, amit hoztam, és megváltoznának. Azt mondtam, “Akkor miért? Miért nem érzik a szeretetemet, ha Ti állandóan mondjátok, a szeretetem győzni fog?” Tehát azt mondták nekem itt... Elfelejtettem, ki mondta, de itt van zárójelben. Ezt idéztem. Idézőjelben, “A legmagasabb Tiszta Szeretet nyom nélküli.” “EU (Eredeti Univerzum) Istenek.” Azt mondtam, “Még én sem érzem a saját szeretetemet.” Mert korlátozottak vagyunk az emberi testben. (Igen, Mester.) És elfoglaltak is. Néha túl sok kifelé, és kevesebb befelé, emiatt. Azt mondták, “A Legmagasabb Tiszta Szeretet nyomtalan.” Gondoltam, valami mást fognak mondani. De a “nyomtalan” szó miatt, nem használtam azt, nem tudom, hány évtizede, nem emlékeztem erre a szóra. Arra gondoltam, hogy valami mást fognak mondani, de ez az, amit diktáltak nekem, “nyomtalan”. "A Legmagasabb Tiszta Szeretet nyomtalan." És nagyon elégedett voltam azzal a szóval. Mert a jó szót használták. (Igen, Mester.) Nehéz jó szót találni egy írónak, vagy újságírónak megtalálni valami jó szót. (Igen.) Az odaillő szót, az öröm. Az élvezet. Tehát megtalálták.
Kedd, 16-a... Ez nem nektek szól. Aztán még egy pók is jött, és mondta, egy másik. Egy korábbi, nem a tegnapi. A másik azt mondta, “Légy boldog. El fog jönni a béke.” Mennyi, mennyi idő múlva, de nem akarom elmondani nektek. (Igen, Mester.) Azt mondtam, “Oké. Istenem, köszönöm. Ma beteg vagyok." Eredetileg, azt gondoltam, nem tudom megtenni, és valami olyasmit mondtam, “Kérlek, kétszer ellenőrizzétek ezt a számítógépben.” (Igen, Mester.) Ti, srácok, egyikőtök, valószínű tőlem vette azt a szót, az egyik műsorból. Az nem nagyon nehéz műsor. Valami jó műsor, de nem olyan kockázatos, vagy nagy figyelmet igénylő. Ezért leírtam a szavakat, “Duplán ellenőrizzétek.” Az volt az a nap, de később jobban lettem, mert azt mondtam, nem lehetek beteg. Azt mondtam, “Kelj fel, dolgozz. Vége. Nincs több betegség!” A fanatikus erő még a Földön van 2000... stb., stb. december 17-ig. Nem akarom megmondani az évet. (Értem.) De december 17, 2000 valamennyi, már ez is sok. (Igen, Mester.) Emiatt aktívak még mindig a hangyák, szúnyogok, zombik annyira. Az egyik nőtestvéretek kérdezte, hozhat-e nekem gyümölcsöket. Azt mondtam, nem. Békét akarok, nem gyümölcsöt.
És a következő, június 15. (Igen, Mester.) A következő, írtam valamit a fényekről az Északi-sarkon, sarki fény. Csak úgy találomra írtam ide, mert láttam azt a [Supreme Master] tévében, az egyik műsorunkban. (Igen, Mester.) Néha bemutatják az országot, és aztán mutatják ezt az északi fényt. (Igen, Mester.) Láttam, ezért ideírtam. “Zöld fény, északi fény az Északi-sarkon a földalatti emberek technológiája (Ó, hűha!) hogy összezavarja a kalandorok irányát. Arra az esetre, ha oda akarnak menni, el fognak tévedni, és nem találják meg a bejáratot a lakóhelyükhöz.” Azért teszik oda a fényeket, mert az nem csak a fény, annak energiája is van. (Értem. Igen, Mester.) Összezavarni az elmédet. Nagyon kevés ember tudja megtalálni a földalattiakat, mert a bejárathoz raknak valamit, amitől nem tudsz bemenni, még ha meg is találtad a bejáratot. (Igen, Mester.) És nem találnád meg a bejáratot; összezavarodnál. Éppen úgy, ahogy némelyik gáz elálmosít, vagy ellazít. (Igen, Mester.) Fogorvosi rendelőben, különféle gázokat használnak a megnyugtatásra. (Igen, Mester.) Hasonló. Ez a fajta fény elrettenti a betolakodókat. Nem hibáztatom őket. Az a mód, ahogyan mi a Föld felszínén vagyunk, senkit sem akarok én sem, hogy meglátogasson. (Értem, igen.) Csak bajt és betegséget, bánatot, harcot és háborút és hasonlókat hoz. (Igen, Mester.) Mindenki fél tőlünk. Nem hibáztatom őket. Inkább a föld alatt élnek. Habár nem tudom elképzelni, hogy csupa mulatság a föld alatt élni. (Nem, Mester.) Gondoljátok, hogy a föld alatt élni remek? (Nem.) Sötétebb lehet. De csinálnak maguknak fényt, saját napot, saját energiát készítenek, ezért az elég fényes. Csak elgondolni, hogy a Föld alatt eltemetve élni, az olyan ijesztő. (Igen, Mester.) De még ijesztőbb ide feljönni és velünk élni. Emiatt nem akarnak feljönni, hogy velünk éljenek. (Ez igaz.) Nem hibáztatom őket. (Igen, Mester.)
