Keresés
Magyar
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • polski
  • italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Others
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • polski
  • italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Others
Cím
Átirat
Ezután következik
 

Tim Qo Tu Szeretete győzni fog, 7/9 rész

2020-07-05
Lecture Language:English
Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom

Minden szint között van egy ütközőzóna, hatalmas és erős és elérhetetlen. Ha bárki nélkül ott vagy, akkor elveszel. Sose találod meg a kivezető utadat. (Hű.) Tehát ha az Ötödik Szintre akarsz menni, például, szükséged van egy Mesterre, hogy átvigyen a Negyedik Szinten.

Ezért, ha megtehetem… Látjátok, most én takarítom a saját házamat. Kézzel mosom a saját ruháimat, (Hű, Mester.) mert nem akarom megkérni a villanyszerelőnket, hogy jöjjön és üzemelje be a gépet nekem. Nem szeretek kérni, először is. Másodszor, elvonuláson vagyok; nem akarom, hogy bárki jöjjön, és megzavarja az energiámat. Még akkor is, ha az emberek ételt hoznak, többnyire a kaputól messze kell letenniük azt, valahogy így. Néha közel hozzák, az valamilyen különleges helyzet. De többnyire messzire kell letenniük. Azelőtt, az Istenek még arra is emlékeztettek, hogy kilenc méter távolságra legyek (Ó, hű.) bárkitől, bármelyik dolgozótól, a csapatomtól. Beleértve titeket. (Igen, Mester.) Sajnálom, ha megbántalak titeket. Még az Istenek is emlékeztetnek rá. (Igen, Mester.) Tudtam, de kérdeztem őket, miért. Tudtam, de rendszerint homályosan tudtam, nem is mentem bele részletekbe. Az ilyen dolgokat tudnátok. Nem kell még kutatásba se fogni ahhoz, hogy tudjátok, miért.

A másféle energia, az eltérő mágneses erő, ez zavar. És azután újra az elejétől kell kezdened, legalábbis egy pár napig, hogy lecsendesedjen az energia körülötted. (Ó.) De néha jönnek, mivel félreértik, vagy valami ilyesmi, felriasztanak engem, és azután minden rosszul megy. (Ó, ne.) Nagyon nehéz újra koncentrálni, és mindenféle dolgok. Jött a kígyó, és a hangyák tömegesen jönnek nem úgy, mint azelőtt, csak néhány. Rovarok szaladgálnak és csípnek, és mindenféle dolgok történnek. Vagy ez tönkremegy, az lerobban. (Ó, Mester.) Azután ismét el kell kezdenem a takarítást. Ezért aztán inkább a saját kezemmel mosom ki a ruháimat. És minden dolgot magam végzek, magam takarítom a szobát.

De most kisebb területen vagyok, kisebb, mint a korábbi raktár. Sokkal kisebb, így könnyebb boldogulni vele, habár hangyákkal. (Ó, Mester.) Szeretem a kis dolgokat, kis házakat, mert magam teszem meg a dolgokat. Nem akarom, hogy nagy szobáim legyenek, hogy takarítani kelljen és söpörni egész nap, minden nap. És csak egy szoba, amiben minden megvan. Eszem benne, alszom benne, van egy kanapém és telefonom, és egy kis tusoló és toalett. Ez már tökéletes. Franciaországban is ilyenben éltem, habár van egy házam. (Igen.) Egy barlangban is éltem, vagy egy kis raktárban éltem, még kisebb is, mint itt. Ó, azt gondolom, láttátok azt. (Igen, Mester.) Franciaországban, az SMC-ben, az SMC mögött, egy raktárban. Úgy egy méterszer másfél méteres, valahogy így. Vagy egy, vagy kétszer két méteres, egyszer két méteres, valahogy így. Ez már elég nekem. Kicsi vagyok. Még akkor is, ha magasabb vagyok, nem kell lefeküdnöm és aludnom, így mi a gond?

Az ok, amiért kanapém van, és nem a padlón meditálok, a hangyák miatt van. Legalább nem másztak rá a kanapéra, nem olyan sok. Könnyű vele boldogulni. Ha a padlón ülök, rám fognak mászni mindenhol, vagy sérülést okozhatok nekik. (Igen, Mester.) Mikor meditálok, nem tudok sepregetni. Csak akkor sepregetek, mikor nem meditálok. (Igen, Mester.) És a kanapé miatt volt, hogy az megmentette az életemet egyszer abban a raktárban azelőtt. Ha nem a kanapén lettem volna, akkor a kígyó már megmart volna. (Ó!) Mert a kanapém alatt volt, (Ó!) az ülőhelyem alatti részen. Azért keltem fel, mert valamit írni akartam, oda akartam menni íróasztalhoz a sarokban, hogy elvegyek egy tollat. Ezért a mobiltelefonomat használtam, hogy bekapcsoljam a zseblámpát, hogy a kapcsolóhoz menjek és felkapcsoljam a fényt. És eközben azt hallottam, „Nem lekapcsolni a fényt. Maradj távol a kanapétól.” (Ó.) Ezek a pontos szavak, amiket a pók mondott nekem. Ó, ő nagy! Akkora, mint a kezem kiterjesztve. (Ejha!) Ritkán láttam ilyen nagy pókot.

Más postások kisebbek. Ez a munkájuk. De nagyon meg vagyok hatódva néha, mert ott kell tartózkodniuk, ahol láthatod őket, hogy át tudják adni az üzenetet. De a legtöbb ember már süket; nem hallanak meg semmit. A telepátia csak egy álom most. Túl távolra tűnt. Szóval ők postások. (Igen.) Üzeneteket kézbesítenek, hogy segítsék az emberiséget. De az emberek, ha meglátják őket, csak eltapossák őket. (Ó.) Én nem teszem. (Nem.) Nem tudtam azelőtt, hogy a pókok postások. (Ejha.) Egész mostanáig. Még amikor etettem a pókot a kis szobámon kívül azelőtt, (Igen.) akkor se tudtam, hogy ők postások. (Hűha.) Úgy értem, mivel nem sok közöm volt hozzájuk. Csak amikor figyelmet szenteltem rájuk, akkor figyeltem fel rájuk. Csak abban a sürgős pillanatban, mikor ő olyan nagyon hangos volt, és egy ilyen nagy pók kellett a figyelmem felkeltéséhez. (Hű.)

És onnantól fogva odafigyelek, amikor jönnek, és most sokszor jönnek, elmondanak nekem dolgokat. Néha jó dolgokat, néha felhívják a figyelmet valamire. „Ne menj ki. A kígyó vár, hogy megmarjon Téged.” Így szóltam, „Valóban? Tehát mi fog történni velem, ha megmar?” Így szólt, „Meg fogsz halni.” (Ó!) Ha az mérgező, talán nincs időm reagálni. Egy órán belül, ha senki nem visz téged kórházba, meg fogsz halni. (Ó.) A mérgeskígyók ilyenek. És nem mindig van nálam a telefon, hogy bárkit felhívjak, először is. Másodszor, talán eltompult leszel attól, az bénulttá tesz téged. Attól függ, hol mar meg. (Igen.) És azután soha nem lesz esélyed rá, hogy bárkit felhívj. Csak így fogsz meghalni, csendben. Éjjel, ti srácok, ne mászkáljatok túl sokat, rendben? (Rendben, Mester.) Soha nem tudhatod. Nekik félniük kellene mindegyikőtöktől, de nem akarom megkockáztatni. (Igen, Mester.)

Nem mindegyik kígyó akar megmarni engem. Láttam kettőt közülük, olyan gyorsan elsuhantak tőlem. Ám nem érzek semmilyen rossz szándékot tőlük. Úgy érzem, hogy olyan kedvesek. Azt érzem, hogy olyan aranyosak, olyan, mint a családtagjaim. (Igen, Mester.) Úgy érzem, hogy pont olyanok, mint a kutyáim. Ha a közelben lennének, megcirógatnám őket, vagy azt szeretnék, hogy dédelgessem őket. Ez egy ilyen érzés. (Igen, Mester.) Ezért soha nem figyelek oda rá.

Azelőtt sok kígyót mentettem meg. Soha nem akartak ártani nekem. (Hűha.) Néha azt mondták nekem, „Nem állt szándékunkban. Bocsánat, bocsánat. Még megijeszteni se akartunk Téged.” Miután a fanatikus kígyó eltávozott, így szóltak hozzám, „Bocs, bocs.” Az. Mindegy, kiengedtem őt, és így szólt, „Bocsánat, bocs.” Az majdnem megmart engem. Ezt nem láttam, amíg a madár meg nem ölte. Az egész eltűnt, az egész eltűnt. A kígyó többi maradványáról más rovarok gondoskodtak. Bármikor arra járok, nem látom azt. Azelőtt még láttam némelyik részét. Most már nem látom. Eltűnt. Talán az eső is elmosta valamikor, vagy más rovarok osztoztak rajta.

Ha nem azon a kanapén ültem volna, már eltávoztam volna, mivel ő a kanapém alatt volt, pont ott, ahol ültem. És a feje már felemelkedett. Láttam. És azután megláttam, amikor felkapcsoltam a villanyt. És akkor értettem meg, miért mondta azt a pók, „Nem lekapcsolni villanyt.” Nem azt mondta, „Ne kapcsold le a villanyt.” Így szólt, „Nem lekapcsolni villanyt. Hagyd el a kanapét.” Mivel vissza akartam menni a kanapéhoz, hogy ott írjak a naplómba. (Igen.) Rendszerint egy tollat csíptetek a naplómhoz. (Igen, Mester.) De azon a napon az leesett valahova, ezért felkeltem, és az íróasztalomhoz akartam menni, hogy elvegyem a tollat. És így történt, hogy felkapcsoltam a villanyt, és ó, szerencsére ezt tettem. Ha csak ott ültem volna néhány másodpercig, a kígyó fel tudta volna emelni a fejét és végzett volna velem, (Ó, szent Isten!) csendesen. ( Köszönet és hála a póknak. ) Igen. A pók, olyan nagy volt és ó! A szemei olyanok voltak, mint két kis zseblámpa. (Hű!) Két olyan pontszerű fény. Vannak, akik ilyen zseblámpát árulnak, de az csak egy pontban van. ( Ó, igen. Egy lézer mutató. )

Egyszer, az a lézer mutató is megmentette az életemet. Volt egy srác, aki a házamon kívül rejtőzködött egy másik alkalommal Franciaországban. És láttam valamit fényleni, mint egy fegyvert, vagy egy pengét, vagy valamit. (Ó, Istenem.) És azon tükröződött a hold. Tehát, ezt használtam… Valaki csak odaadta nekem, nem tudom, milyen okból. Ah, azt gondolom, hogy játsszak a kutyáimmal. (Ó, igen.) Mert Goody, emlékeztek, hogy szeretett játszani az árnyékokkal, és bármivel, ami körbe mozog? (Igen.) Ezért néha azt arra használtam, hogy játsszak vele.

Azon az éjjelen, már majdnem éjfél volt, azt a lámpát használtam, hogy rámutassak azon területre, ahol halványan láttam valamit villogni és fényleni. És a kivilágítatlan autót. Tehát rámutattam a fénypont jelzőmmel arra, és az autó motorja azonnal beindult és elrobogott. (Ó, te jó ég.) Ha azok jó emberek lettek volna, nem tették volna ezt. (Igen.) Igaz? (Így van. Igen, igen.) Talán az a személy úgy véli, hogy lézerfegyverem van vagy valami. Létezik ilyen fegyver, aminek ilyen pontszerű mutatója van, mint egy fegyver? (Igen. Létezik.) A barlanglakó nőről szólva; nem tudok semmit a fegyverekről. Talán, igen, mivel az autó motorja rögtön beindult, és olyan gyorsan elrobogott. Nem hiszem, hogy ő jó ember. Miért tartózkodott ott egyedül? (Igen.) A sötétben és a házam mellett, a kertben, egy sötét sarokban így. És azonnal elhajtott. (Igen.) És gyorsan elhajtott. (Hű.)

Számos könyvet tudnék írni. (Igen, Mester.) És Hollywood megvenné azt tőlem. Hogy készítsenek belőle egy izgalmas filmet, így nevezitek? (Igen, Mester.) Egy mit? (Mint egy bűnügyi filmet.) Krimit, igen! Krimit vagy izgalmas filmet. Igen, és sok pénzt keresnék. (Igen.) Ha van pénzem, hogy megírjam ezt a dolgot. Vagy talán, ti srácok csak összeállítjátok együtt, és megírjátok nekem, és azután osztozunk a pénzen. (Igen, Mester.) Ígérem, meg fogom osztani veletek. Nem fogom mindet elvenni. Van valamilyen tervünk. Mi lányok szeretjük a pénzt. Nem igaz? Ezért hagytátok ott a munkátokat, hogy idejöjjetek, ételért dolgozni. És ezért van az, hogy fizetek a saját munkámért, (Ó, így van.) és még több dologért. Fizetek a saját televíziómért, és nem keresek semmit. Nem tudunk vállalkozást csinálni, veszíteni fogunk. Biztos el fogjuk bukni az üzletet.

Rendben. Nos, mondd el nekem, mi mást akarsz? Mert tudok beszélni. Ti, srácok ma boldogok vagytok. Igen inspiráló, így sokat beszélek. (Köszönjük, Mester, hogy inspirálsz minket.) Biztos van még több kérdésetek vagy nem? (Ó, igen van, Mester. Igen.) Igen, persze. Mondd el nekem.

( Mester megteremtette Tim Qo Tu Új Spirituális Földjét több mint 63 millió évvel ezelőtt. Mikor teremtette Mester a Negyedik és Ötödik Szinteket? Azelőtt volt, hogy az Új Föld megteremtésre került? )

A Negyedik és az Ötödik Szintek, ezek léteztek. Ezek korábban leszűrődő erők a Tizedik Tanács Szintjéről. (Ó, úgy van.) Emlékeztek, hogy mondtam nektek Magyarországon? (Igen, Mester.) Több mint 63 millió évvel ezelőtt, lett megteremtve az Új Világ. De nem a Negyedik és az Ötödik Szintek. Ezek már léteztek. A Negyedik és az Ötödik Szintek, ahogy más Szintek, már ott voltak. Ezek oly hosszú, hosszú, hosszú ideje lettek megteremtve, senki nem is tud emlékezni rá, mennyivel azelőtt; az Új Világ előtt, persze. Emiatt nevezzük ezt az Új Világnak. A többiek a régi Világok. De akkoriban, mikor elmondtam ezt Magyarországon, még Tim Qo Tu-ra és az Új Világra sem emlékeztem. (Hűha.) Akkoriban, nem voltam még fenn. Csak azt tudom, amit megismertem minden szinten, ahova megyek. (Igen, Mester.) Tehát ha néhány éve azt kérdezted volna tőlem, „Ismered Tim Qo Tu-t? Ő kapcsolatban áll Veled?” Azt mondtam volna, „Nem. Nem. Sose hallottam róla. Teljesen idegen!”

( Mester, továbbá, az Új Spirituális Föld teremtésével kapcsolatban, a tudósok szerint, a dinoszauruszok körülbelül 65 millió évvel ezelőtt kihaltak, és a fajok 60%-a eltűnt. ) 65 millió évvel ezelőtt. ( Mester, Te itt voltál 65 millió évvel ezelőtt? )

Másik bolygón. Valójában, ezen a bolygón és más bolygókon is voltam. Néha ezen a bolygón. Néha más bolygókon. Jöttem-mentem, jöttem-mentem. A helyzetnek és a kor szükségletének megfelelően.

( Érdekes. És mi sarkallta Mestert arra, hogy megteremtse az Új Spirituális Földet abban az időszakban? )

Mivel már ismertem néhány lényt. Már elkezdtem helyrehozni a bolygót és az univerzumokat, más bolygókat. (Hűha.) Nem rendelkeznek senki mással, tehát ha meghalnak, a pokolba fognak menni vagy ismét szenvednek emberként, vagy állatként vagy ilyesmi. Tehát segítenem kell nekik. És azután megteremtettük azt. (Ejha!) Csak a saját embereimnek. Tudnotok kell, hogy sok Mester tette ezt, vagy ezt fogja tenni.

Minden létrehozott világ között van egy ütközőzóna. Pont úgy, ahogy elmondtam nektek, hogy a Három Világ és az Ötödik Szint között van egy Negyedik Szintnek nevezett ütközőzóna. (Igen, Mester.) Ezt olyan szabad területként használhatod, mint a senki földjét. Néhány Buddha, néhány Bodhiszattva, megteremtett néhány földet ott a saját tanítványaik számára, a híveiknek. És minden egyes szint között, van egy ütközőzóna, hatalmas és masszív és elérhetetlen. Ha bárki nélkül vagy ott, el fogsz tévedni. Soha nem tudsz onnan kijutni. (Hűha.) Tehát, ha el akarsz menni az Ötödik Szintre, például, szükséged van egy Mesterre, hogy átvigyen a Negyedik Szinten. Túl óriási bárkinek, még ahhoz is, hogy bárhol megismerje. A saját fényed nélkül az a zóna sötét lesz. (Hűha.) Az összes ottani lény fénye nélkül, az a zóna sötét. Ez csak egy ütközőzóna.

Tehát pontosan úgy, mint az Asztrális Szint és a Második Szint között, ott is van egy ütközőzóna. (Igen.) Néhány jó lény, néhány Mester megteremtett néhány Mennyet ott a saját embereik számára, néhány jó embernek, eme Mesterek hívei számára, vagy eme jó lényeknek. Erről jut eszembe, hogy van egy film, az „Asztrális város.” (Igen. „Asztrális város.”) Igen, ez egy igaz történet. (Igen, igen.) Kivéve, hogy szebb, pompásabb és dicsőségesebb és sugárzóbb és fényesebb és ragyogóbb, mint az. És szép lények vannak ott. Nem öreg emberek. Mikor odamész, ismét fiatal leszel. (Hűha.) És újra meggyógyulsz, nem számít, ha nyomorék voltál, vagy halálos betegséged volt, újra fiatallá, egészségessé és boldoggá fogsz válni ott. Ez egy másik ütközőzóna, amit néhány Mester teremtett, hogy megmentse a megváltható lelkeket erről a bolygóról. (Hűha.) Tehát, mindegyik köztes zónát arra használták, hogy különféle Mennyeket teremtsenek különféle embereknek azon Mennyeken kívül, amelyek már léteznek a Mesterek révén. Különböző szintű Mesterek által. Különféle Mennyeket teremtenek. Ha nem túl magas szintű, akkor Ők egy alacsonyabb szintet teremtenek. Ám ez az affinitástól is függ, vagy attól, hogy kit és milyen szintű lényt fognak megmenteni. (Igen, Mester.)

Továbbiak megtekintése
Minden rész  (7/9)
1
2020-06-29
19891 megtekintés
2
2020-06-30
14649 megtekintés
3
2020-07-01
27353 megtekintés
4
2020-07-02
13155 megtekintés
5
2020-07-03
10282 megtekintés
6
2020-07-04
9965 megtekintés
7
2020-07-05
11561 megtekintés
8
2020-07-06
10091 megtekintés
9
2020-07-07
10820 megtekintés
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
Prompt
OK
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android