Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ha a katona hazatér, akkor tönkrement emberként tér vissza; ha egyáltalán visszatér. Lehet, hogy aggodalmat és gondot okoz a családjának, és persze magának a háború után, miután visszatér. Lehet, hogy gyakran lesznek rémálmai, újra átéli a pokoli látványokat, vagy amiket látott, vagy részben előidézett a háborús zónában vagy konfliktus zónában. Lehet, hogy öngyilkos lesz, amikor nem bírja elviselni tovább a belső gyötrődést. Akkor, ha meghal, a pokol várja. Mindazok, akiket megölt, száguldanak felé, hogy örökké kínozzák, az összes ördög mellett, a pokolban. Ez történik. Olyan sok fiatalos, jóképű, erős ember, erős fiatal, az ártatlanok és tiszták, áldozatul esnek a traumatikus, mentális, pszichológiai, érzelmi összeomlásnak. A gyilkolás sosem az ember természete. Ellentétes a bennünk lévő jósággal és könyörülettel és szeretettel. Ezért szenvedünk hosszú, hosszú ideig utána, ha gyilkolunk; akár embert gyilkolunk, akár állatokat gyilkolunk. Szenvedünk. Nem találunk békét. A legjobb segítség soha-soha nem küldeni őket háborúba, először is. Mivel tudjuk segíteni őket? Hogyan mondhatja neki bárki, hogy felejtse el, amit látott a valóságban, igazi háborúban? Igazi háború, igazi szenvedés, igazi emberek fájdalma és bánata. Az nem egy film, amit egyszerűen kikapcsolhatsz és elfelejthetsz, és nézed a következőt, érted? Imádkoznunk kell, hogy a világunk soha nem ejti ki újra a „háború” szót, hanem „béke” lesz kiírva mindenütt a bolygón, és minden élő arcára mindenhol a Földön.
