Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Uram, nagyon szeretnénk, ha eme föld ilyenné (paradicsommá) válna. De ez ilyen volt, majdnem ilyen volt, amíg a magasabb dimenzióból származó lelkek le nem jöttek, és el nem kezdtek fogyasztani egy olyan anyagot, ami a Földön nőtt, és egyre nehezebbek lettek megjelenésükben, és megváltoztatták a nemüket két vagy három kategóriára – például férfi, nő, homoszexuális vagy leszbikus. És emiatt az emberek egyre kapzsibbá váltak, mindenáron maguknak akartak mindent felhalmozni. Majd a kapzsiságtól vezérelve egymással harcoltak, sőt lassan egymást is megölték, hogy több élelmet szerezzenek maguknak vagy családtagjaiknak stb. Így lassan, lassan ez a világ egy kevésbé kényelmes, kevésbé paradicsomi hellyé változott, és egyre rosszabb lett, amíg eljutottunk a mai kaotikus világhoz. És emiatt a kapzsiság és a különböző ízlések miatt a Földlakók egyre inkább hozzászoktak ehhez. Így egyre többet próbáltak megszerezni, hogy kielégítsék ízlelőbimbóikat, illetve a kényelem és az élvezetek iránti vágyukat. Így vonzották magukhoz a negatív erőből származó legrosszabb fajta lényeket, akik csak ahhoz értenek, hogy másokat irányítsanak, zaklassanak, megfélemlítsenek és rabszolgává tegyenek, sőt, egymást is elpusztítsák, megöljék vagy megsemmisítsék egymást. Így lettünk az a világ, ami manapság van, Uram. És egy bolygón sok különböző csoport létezik, amelyek vagy hasonló életmódot folytatnak, jóságosak, együttérzőek és kedvesek, vagy az ellenkező típusú csoport, háborúskodók. Tehát ebben a világban a lakosság és a társlakók különböző csoportokra oszlanak. És minél alacsonyabb szintre süllyedtek a világ lakói sűrűségükben és mentalitásukban, annál inkább vonzották magukhoz a környezetükbe, a világukba vagy az országaikba a legkülönbözőbb lényeket. Ezek az entitások pedig még a legrosszabb embereknél is rosszabbak, és elkezdtek irányítani mindenkit, akit csak tudtak – különösen az embereket –, és rávették őket, hogy dolgozzanak nekik, keményen gürcöljenek csupán néhány falat ételért és a testükön néhány ruhadarabért. Sőt rosszabb, még azt sem tudták, megtartani, mert a negatív erő, aki ennek a bolygónak az uralkodójává vált, keményebben dolgoztatta őket kevesebbért. Így hát manapság már csak körülbelül 1% őrzi még gazdag státuszát, és él kényelmes, kielégítő, vagy túl bőséges életmódot. A többiek, azaz a 99%, nem tehetős, vagy mindenben hiányt szenved, mindenből nélkülözik. Így aztán sokan nem tudtak életben maradni. Ezért sokan, különösen az emberek, minden erejükkel arra törekedtek, hogy visszanyerjék azt a helyzetüket, amikor még bőséges élelmük és minden szükséges dolguk megvolt. És néhányuk pedig minél többet birtokolnak, annál többet akarnak. Így életük háborúvá vált, amelyben harcoltak minden szükségletért, sőt még a szükségesnél is többért. Egyszerűen csak azt akarták, hogy mindenük legyen, ami a szomszédoknak van, vagy akár még annál is több, mint ami a szomszédoknak van, hogy dicsekedhessenek vele, hogy táplálják az egójukat, és elismerést és irigységet nyerjenek maguknak a környezetükből. Manapság pedig ez még inkább a világhírnévről szól és ki a világ leggazdagabb a világon, és így tovább. Így ezen a bolygón élő nép soha nem hasonlítható az Önökéhez – ami az igazi kényelmet, az igazi boldogságot és a szívükben lévő igazi, teljes elégedettséget illeti. És ez még nem minden. Háborút indítanak egymás ellen, hogy elragadják a szomszédos országtól azt, amit akarnak, stb. Itt nincs vége a szenvedésnek, Uram. Nincs, nincs vége a szenvedésnek. Nincs vége a gyilkolásnak. Nincs vége a… Nincs vége a Földi pokolnak, amit maguk az emberek teremtettek. Mindannyian irigyeljük az Ön világát és az Ön bolygója lakóit. Az Ön érdemeinek köszönhetően nekik megvan minden, amire szükségük van, minden kényelem, hogy az életüket kényelmes módon, vég nélkül élhessék. „Nos, én és a We bolygómról érkezett népem sajnálunk titeket, az Ön bolygóján élő embereket, mert néha az Ön világa felé fordítjuk a tekintetünket, hogy megnézzük, hogy van a népe. És a szívünk mélyén olyan nagy sajnálatot, együttérzést és irgalmat érzünk. Ezért jöttünk ma ide, hogy ajándékként felajánljuk az Ön világának az érdemünk és áldásaink egy részét, hogy enyhítsük népe fájdalmát. És van egy ajándékunk is személyesen az Ön számára.” Ó, jó ég, Felséged, Po Király, mélyen sajnáljuk, hogy tanúja kell, hogy legyen ilyen kellemetlen és fájdalmas eseményeknek a mi világunkban. Én magam, ISTEN Kegyelméből, nagyon igyekszem felemelni ezt a világot, a jólét, a megvilágosodás, az öngyógyítás és az újrafelfedezés egy jobb állapotába. De láthatja, ez nem olyan egyszerű. „Ó, igen. Ó, igen, nagyon sajnáljuk Önt, Uram, a Királyok Királyainak Királyainak Királyát. Önnek mindene meglenne, több mint az egész Univerzumnak összesen. Ez az Ön hatalmas érdeme. Soha nem kell egy ujját sem megmozdítani azért, amit Ön szeretne. Pontosan úgy lesz, ahogy elképzelte, az eljutna Önhöz. De Ön soha nem akar semmit. Ehelyett Ön úgy dönt, hogy áldozatot hoz, megosztja érdemeit, hogy azoknak, akik hisznek Önben, akik az Ön segítségét kérik – még a háborús bűnösöknek is, még a Föld legrosszabb bűnöseinek is –, Ön mégis a segítségükre siet, határtalan áldozat és szenvedés árán. Ez az a világ, ahová nem sok Buddha szeretne lejönni, vagy ahol szívesen maradna. De Ön, Ön önként feláldoz mindent azért, hogy segítsen e világ lakóinak. Ezért mi, az összes Buddha, a Buddha Királyok, a Buddha Uralkodók, csodáljuk Önt, imádjuk Önt, és igyekszünk eljönni, hogy támogassuk Önt, és segítsünk megkönnyíteni az Ön terhét.” Ó, igen, Uram, igen, Uram, Po Király Felséged, örökre hálával tartozom mindazoknak a Buddha Királyoknak, Akik csendben vagy nyíltan érkeztek ide, akár meglátogattak, akár nem, de igyekeztek a legjobbat nyújtani és segíteni a világunkat. Különben, úgy gondolom, ez a világ már régen eltűnt volna. Nagyon köszönöm Mindnyájuknak, a múlt, a jelen és a jövőbeli látogatóknak is, minden kedvességüket, együttérzésüket és hatalmas erejüket. Még így sem lett ez a világ sokkal jobb. Tényleg elpazaroljuk az Ön Erejét. Elnézést kérek minden ember és minden más tudatlan lény nevében ezen a világon, és egyben köszönetet is mondok Önnek, örökké hálás vagyok Önnek. Köszönöm. ISTEN Kegyelmében, Ön és népe folytassa pompában és dicsőségben, élvezve spirituális érdemeik gyümölcsét. És talán egy napon ez a világ is felzárkózhat mindehhez, az Önök világához az Univerzumban, akik örökké örömöt, boldogságot és kegyelemet élveznek. Ámen. „Ó, igen, kérem, kérem, fogadja el az ajándékot, amit idehoztunk az Ön világának és személyesen Önnek.” Ó, mondja el nekünk, kérem, mondja el nekünk, kérem. „Az ajándék, amelyet az Ön népének és lakóinak hoztunk – beleértve az állat-személyeket és minden olyan lényt, aki tudatában van az ajándéknak –, az, hogy bárki, aki a nevemet hívja, az elméjében békét talál, vagy ha az egész népemet hívja, akkor státusza nemes minőségre emelkedik. Hozzánk is eljöhetnének– születni erre a Földre, és örökké élvezni a boldogságot, gyönyört és minden szenvedéstől való megszabadulást. Nekik soha többé nem kell újraszületniük egy ilyen bolygón, mint ez a világ.” Ó, köszönöm, Uram. Köszönöm, Uram. Mindannyiunknak szüksége van rá. Ma az Ön ajánlatát az egész világnak sugározni fogjuk, abban a reményben, hogy az Ön érdemei, az Ön hatalmas ereje hatással lesz az emberek elméjére, felemeli a lelküket, hogy ISTEN Nevében, az Ön kegyelméből az Ön Földjén születhessenek újra. Köszönjük Önnek. Azt kívánjuk, hogy Ön és népe folytassa ezt a csodálatos életet ISTEN Kegyelmében. Ámen. És teljes alázatossággal és hálával fogadjuk az Ön Ajándékát. Köszönjük ISTENnek az Ön látogatását és nagylelkűségét. Sőt, ha sokan, vagy az emberek többsége hívja Önt segítségül, és áldást kapnak Öntől, akkor is – még ha nem is születnek az Ön birodalmába – ők méltó lények lesznek, és ez a világ méltó bolygóvá válna. Mélyen köszönjük, Uram. ISTEN áldja meg Önt és népét örökké, egyre jobban és jobban, mindig. Ámen. „És most nagy megtiszteltetésnek és örömnek tartjuk, hogy Önnek is ajándékot adhatunk, hogy bárhová megy, mindig megőrizze azt a nemes rangot, hogy minden világ, az egész Univerzum tisztelje az Ön lába előtt a földet, és mindig legyen béke a szívében.” Köszönöm, örökké köszönöm Uram, a kedves nagylelkűségét. Hát, erre tényleg szükségem van. Pont időben – nagyon köszönöm. Jelenleg tényleg szükségem van rá. Béke és nemesség – ezekből mindig jól jön a még több, bármikor. Szóval nagyon-nagyon köszönöm. „Szívesen. Ön a Királyok Királyainak, Királyainak Királya. Önnek soha nem volt szüksége semmire. Ez az ajándék Önnek csupán őszinte tiszteletünk és szeretetünk kifejezése.” Ó, köszönöm. Köszönöm, Po Király Felség. Minden alázatossággal és hálával elfogadom. Önnek sem kell soha semmi. És ez a bolygó olyan kellemetlen látvány az Ön számára. Ön, Aki egy olyan világból érkezett, ahol még egy betű sincs, amely bármiféle bánatot vagy elégedetlenséget jelölne. Amíg jónak látja, egy ideig a bolygónkon maradni, kérem, nézze el azokat a helyeket, amelyeket katasztrófa vagy háború sújtotta – bármilyen kellemetlen látványt. Nem méltó Önhöz, hogy akár egy nanoszekundumra is ránézzen. Kérem, engedje, hogy népünk elvezesse Önt oda, ahol az még gyönyörű hely maradt. És ez talán szép emlékeket nyújthatna Önnek, amelyeket hazavihetne országa népének. Photo Caption: „Elköszönni azt jelenti: Szia, új élet”
