A Mester az emlékeiről beszél, 2/4 rész

Az eleje jó móka volt, mert olyan fiatal és naív voltam. Először szerzetes, nem fél semmitől, nem tud semmit! És még élek! Isten védi az ártatlanokat! Igen, elég naív voltam. El tudjátok képzelni? Tényleg, mint Buddha korában, és a 20. század végén, az emberek felhőkarcolókat építenek, a Holdra mennek, meg ilyenek, mi pedig sátrakban lazulunk, fejeket borotválunk, a dzsungelben élünk és krumplit sütünk. El tudjátok hinni? És azt gondolom, az volt a legjobb életünk! És még mindig azt gondolom!